Constantine, a démonvadász

…miközben mindenféle lenge ruhás hölgyeket csomagolnak a hónuk alá, természetfeletti képességeikkel pedig mellesleg még a világot is képesek megmenteni.

Öveket tessék bekapcsolni! Ez, a mozikba most kerülő John Constatine nevezetű képregényfigura cinikus, kiégett, állandóan bagózik, mi több, végstádiumban lévő tüdőrákos, aki megfáradtan közlekedik Los Angeles utcáin, és lévén valamikor tinédzser korában túlélt egy öngyilkossági kísérletet, arra ítéltetett, hogy mielőtt maga is pokolra jut, a rakoncátlankodó, földre tévedt démonokat visszaküldje oda.





Egyszóval, az érthetően életunt ördögűző nem éppen egy megnyerő, moziba csalogató típus, ám az is igaz, hogy pont ettől egyedi és érdekes, különleges fazon, aki ironikus megjegyzéseivel az arra fogékony nézőt könnyedén leveszi a lábáról. (Mondanom sem kell, John Constatine az öreg kontinens szülötte, eredetileg angol földön látta meg a napvilágot. A Hellblazer című comics lapjain még Liverpool utcáin koptatta, és csak a moziváltozat kedvéért került át az Újvilágba.)

A Keanu Reeves főszereplésével forgatott film látványos és akciódús, bár története hátterében egy kissé nehezen követhető, mondhatni zavaros mitológia áll holmi egyensúlyról, amely, ha megbomlik szörnyű dolgok jőnek, többek között maga a sátán fia, merthogy állítólag neki ilyen is van.





Keanu azonban jön, lát, és általában győz – hol Max von Sydowt (Az ördögűző) megszégyenítő módon Mexikóban teszi ártalmatlanná az ellent, hol pedig Rachel Weisz pokolra jutott médium ikertestvére után nyomoz, mely tevékenység kivitelezéséhez mélyen a macskák szemébe néz, és mindenféle vizes helyeken fordul meg, mivelhogy a víz, mint az a filmből kiderül, „kenőanyag”, mely hősünknek segít belépni a pokolba.

A fenti részletek ellenére a Constantine nem annyira vészes, mint ahogyan hangzik – a Keanu Reeves-rajongóknak mindenképpen kötelező darab, azoknak szintén, akik nem riadnak vissza egy borongósabb hangulatú, sötétebb tónusokkal operáló, a hitet, az angyalokat és az ördögöket kissé cinikusan ábrázoló filmtől, aminek kedvéért még pokolra sem kell menni, elég csak a jegypénztárakig.

Rozi étvágya a film alatt: