 |
A humor fő forrása kettőjük feszültségektől egyáltalán nem mentes viszonya: Sam Fuller a régi Gracie-re emlékezteti a nézőt, agresszív, magányos, százszázalékos munkaerő; Gracie jellemére azonban szemmel láthatóan igen nagy hatást gyakorolt a szépségverseny és a világbéke iránti elkötelezettség: a sminkje, a frizurája, a toalettje tökéletes, melynek kivitelezése és karbantartása azonban minden energiáját felemészti, így olyan elhanyagolható apróságokra, mint teszem azt, egy bevetés, erejéből már alig futja.
 |
A krimi-szál legalább annyira izgalmas, mint az első részben volt (műkörmeink egészen biztosan megmaradnak). A hangsúly sokkal inkább az abszurd szituációkon van, melyek közül néhány azonban, mint pl. a hősnőink által előadott transzvesztita műsorszám, kissé erőltetettnek tűnik; és az olyan, valljuk be, kopírpapírral készült helyzetektől is eltekinthetett volna a stáb, mint a stylist, Joel (Diedrich Bader) homoszexualitásával kapcsolatos poénok, melyek egyértelműen az első rész szépségcsinálójának, Michael Caine-nek a nemi identitására hajaznak.
Búfelejtőnek, gondűzőnek, hétvégi kikapcsolódásnak mindenesetre nem rossz választás ez a filmecske csak annyira csöpögős amennyire feltétlenül szükséges, és ha időnként kihívást is intéz a jó ízlésünk ellen, egy következő jelenet szofisztikáltabb poénjával segít átlendülni mindezen, mi több, még üzenete is akad, gondolom, mondanom sem kell: a világbéke.
 |
Rozi étvágya a film alatt:
 |
