A forma érdekes nézői attitűdöt eredményez, melyet már a megrázó Visszafordíthatatlan kapcsán is megismerhettünk; mivel tudjuk, hogy a kapcsolat vége a válás, a biztos tudás birtokában minden mondat, minden tett felnagyítódik, és egyszer csak ráébredünk: ez a kapcsolat az elejétől kezdve kudarcra volt ítélve, a kényelmes férjet alakító Stéphane Freiss lényegében az összes próbatételt, amikor rátermettségét bizonyíthatta volna, elbukta.
A mozi lineárisan előadva közel sem volna olyan hatásos, mint fordított időrendben a fordulópontokat melodramatikusnak éreznénk, mi több még a giccs árnyéka is rávetülne a produkcióra, a kicsavart időrend azonban ébren tartja az érdeklődésünket, és egy emberi érzelmekben, kiélezett szituációkban bővelkedő megrázóan szép filmet eredményez.
Egy dologra azonban mindenképp fel szeretném hívni a figyelmet az 5×2 a korhatáros kategóriába tartozik, és most itt elsősorban nem a történet erotikus töltetére utalok, hanem az érzelmi hátterére. Csak azon nézők fogják értékelni a filmet, akik nem félnek egy elrontott kapcsolattal sem szembesülni, többek között azért sem, mert az ő életükben is akadtak már sajnálatos módon hasonlóak.
Rozi étvágya a film alatt: