A nagy kedvenc a depressziós szakasz, vagyis A Birodalom visszavág volt (le sem merem írni, hogy hányszor láttam), de mire a széria elért A Jedi visszatérhez, én is felnőttem az erdős bolygón a birodalmiak ellen küzdő játékmacikat és a film végi nagy családegyesítést, a love parade-ot már igencsak kínosnak találtam.
Mint az a hirdetésekből kiderül, a legenda most teljessé vált: A Sith-ek bosszúja, vagyis az előzmények utolsó része a világpremierrel egy időben kerül a hazai mozikba.
A csoda, jelentem, megtörtént újra: szájtátva néztem a filmet, izgultam, élveztem, imádtam, lelkesedésem egészen odaáig fajult, hogy képes voltam még a stáblistát is végigolvasni. A hullámzó színvonalú részek közül messze kimagaslik az első etap harmadik epizódja talán azért, amiért A Birodalom visszavág is a legjobb darab volt anno. Távirati stílusban: depresszív világkép, szomorú befejezés, bűn és bűnhődés, bukás és veszteség, nemes eszmék, szenvedélyes érzelmek.
Kekeckedni persze most is tudok a Darth Vaderré lett egykori jedi lovag jellemfejlődése kissé gyors, és az egyik, párhuzamosan zajló üldözéses-meneküléses jelenet időkezelésében sem stimmel valami, a film azonban olyan sodró lendületű, látványos, akció- és érzelemdús, hogy mindez bőven kárpótol a hiányosságokért.
Rozi étvágya a film alatt: