Õslevendulás a Tihanyi-félszigeten

Hogyan lehet az ősi levendulást megközelíteni?

Ha letértek a főútról, amely az Apátság felé vezet, akkor forduljatok a belső tó irányába, s a tó feletti lovarda mellett induljatok el a szőlősben. Egy 20 perces séta után az erdő szélén találjátok meg a levendulást, ahol a bárányok legelésznek.

Ám ha kicsit körülnézünk a házunk tájékán, rá kell döbbennünk, hogy nem is kell olyan messzire mennünk. Nekünk is van levendulánk, mit levendulánk, igazi ősi levendulamezőink.

Ha jártatok már Tihanyban, biztos megcsodáltátok az útmenti levendula-mezőket, pedig ez a hatalmas terület csak egy kis része annak az ültetvénynek, amely a félsziget belsejében húzódik meg.

Itt a Nemzeti Park területén a Csúcs-hegy és a Apáti-hegy ölelte katlanban húzódik meg a valaha messze földről híres levendulás. Ma már csak kis darabjaiban ismerhetünk rá a régi ültetvényre, de látványa még mindig lenyűgözi a kirándulót.

A levendula nemcsak szép, hanem nagyon hasznos gyógynövény. Még nagyanyáink idejében minden ruhásszekrényben lógott egy-egy csokor, hogy elriassza a molylepkéket, a sírós baba ágya mellé pedig levendulás zacskókat akasztottak, hiszen a növény illóolaja nyugtató, altató hatású.

Miért pont Tihany?

A válaszhoz egészen a XX. század elejéig kell visszanyúlnunk, amikor is Bittera Gyula – korának neves gyógynövényszakértője – elhatározta, hogy francia mintára nálunk is kipróbálja ezt az egyszerű virágot. 1926-ban a tihanyi apátságtól bérelt birkalegelőn kialakította a világhírű levendulást. A szubmediterrán klíma kedvezett az ültetvénynek, így a kezdeti sikereken felbuzdulva 1oo hektárra növelte a területet. A magyar levendula messze túlszárnyalta francia társait, illóolaj tartalma és minősége Európa szerte ismert és kedvelt lett, sőt még az akkori tőzsdén is jegyezték az üzletet.

Ám amilyen gyorsan jött a siker, olyan hamar el is múlt. Az ötvenes évektől kezdve a levendulás valahogy kimaradt a gondozásból, s szépen lassan elfelejtették, hogy itt valaha igazi, hamisítatlan lila mezők virítottak.

Az egyszerűség szépsége

Pedig a levendula nem kér sok odafigyelést. A kilencvenes évektől kezdve újra hozzáláttak a levendulás felélesztéséhez. Sajnos a régi területből nagyon sok elgazosodott, kiszáradt,
ám még így is hatalmas lila mezőben gyönyörködhetünk. Az óriás, nem ritkán két méter átmérőjű levendula tövek között alig lehet átjutni. Szinte egymásba érnek a virágok, s ilyenkor július elején igazi lepkevölggyé változik át a tihanyi belső sziget.

Bárány és levendula?

A legjobb fűnyíró a bárány, hiszen minden zöldet lelegel, de a dús illóolajat tartalmazó növényhez nem nyúl. Ha szeretnétek még többet megtudni a hely titkairól, akkor feltétlenül beszélgessetek el a juhásszal, aki a nyáj terelése mellett szívesen mesél a bárányokról, levenduláról és egy kicsit az életéről is.

A lila mezők között hatalmas mandulafák zöldellnek, az újonnan életre keltett ültetvényen pedig bárki végigsétálhat – innen még a kilátás is más a Balatonra.

Ha becsukjuk a szemünket, s csak érzékszerveinkre hagyatkozunk, akár Provence-ban is érezhetjük magunkat. S ez nemcsak az illatoknak köszönhető, hanem a kis ciripelő kabócának is, amelyek igazi lakóterülete a mediterrán vidék. Tihany varázslatos hely, hiszen itt minden megtörténhet. Akár a mesében…