Nem meglepő, hogy a szerelemre már alig jut ideje. Legalábbis addig, amíg véletlenségből meg nem ismerkedik Aaron Driverrel, az egyik rivális szenátor szívdöglesztően jóképű beszédírójával. Sammy ellenállhatatlanul vonzódik a pasihoz, noha annak törtető főnöke egy személyben testesíti meg mindazt, amit a lány gyűlöl a kongresszusi nyomulásban. Pedig ha az ember a Capitolium Hegyen dolgozik, még annak is politikai jelentősége van, hogy kivel kavar éppen.
Akármit tesz is, legyen az a parlamenti obstrukció kicselezése, egy betépett választópolgár detoxikálása vagy saját ballépése egy sikamlós magánjellegű üzenetet tévedésből a washingtoni politikai elit kétszáz illusztris képviselőjének e-mailez el , Sammy mindig hű marad önmagához. Ennél fogva akaratlanul is újabb és újabb zűrökbe keveredik, szövevényes szerelmi és politikai cselszövésekbe bonyolódik, míg végül a legeslegnagyobb őrület az amerikai elnökválasztási küzdelem kellős közepén találja magát.
Kristin Gore aki nem utolsó sorban Al Gore leánya, ennél fogva töviről-hegyire ismeri Washington kulisszatitkait éles kritikával és remek humorral ábrázolja az amerikai politikai élet visszásságait. Első regénye lenyűgözően izgalmas és mulatságos olvasmány, amelynek szeretetreméltó hősnője amerikai és magyar pártállástól egyaránt függetlenül elbűvöli az olvasót. |
Sammy egy olyan világban téblábol, amely számunkra is ismerősnek tűnik, és a könyv azzal a megnyugtató (?) érzéssel tölthet el minket, hogy a világ vezető demokráciája sem mentes a bőszítő és nevetséges anomáliáktól, és egy egyedálló, boldogságra és sikerre áhítozó fiatal nő élete ott sem fenékig tejfel.
Részlet a regényből
“Sarkon fordultam, és besiettem Alfred Jackmanhez. Reméltem, hogy Ralph nem idegenítette el túlságosan a koronatanúnkat.
Elnézést kérek a félreértésért, Mr. Jackman. Kérem, jöjjön velem…
Elhallgattam, mert ismerős szag csapta meg az orromat a szűk helyiségben. Szent isten, csak nem itt füveznek az őrök? Ez volna hát a magyarázat Ralph paranoiájára és fékezhetetlen vihogására? Egek, és ezt nekem most jelentenem kellene? Nem vagyok narkós alkat. Majd inkább úgy csinálok, mintha meg volnék fázva. Vagy mintha elment volna a szaglásom egy balul sikerült kémiai kísérlet miatt. Megtörténhetett volna. Még meg is történhet. Erre úgy készülhet fel a legjobban az ember, hogy nem vesz tudomást a szagokról, főleg a Capitol Hill-i Rendőrség egyik irodájában terjengő eltéveszthetetlen marihuánaszagról nem.
És, öö, remélem, nem okoztak önnek túl nagy kényelmetlenséget daráltam tovább.
Alfred Jackman felnézett. Keresztbe állt a véreres szeme.
Nézzenek oda, milyen csinos lyánka vigyorgott rám bandzsán. Maga is szokta úgy érezni, hogy napokig csak ülne, és nézné a tapétát? Olyan szép.
Még akkor is elkeseredetten hinni akartam benne, amikor megláttam a zsebében egy üveg Visine-t. De Alfred Jackman folytatta.
Lesz valami harapnivaló a meghallgatáson? Bevettem egy kis nyugtatót, de most meg iszonyú éhes vagyok.
Szembe kellett néznem a valósággal. A nyolcvanhárom éves vesebeteg, akinek reményeim szerint meg kellett volna győznie a szenátus egészségügyi bizottságát, hogy támogassák Gary szenátor gyógyszertörvény-tervezetét, ez a töpörödött, őszülő bácsika, tizenkét gyerek nagyapja, minden képzeletet felülmúlóan be volt tépve.”
Kiadó: Ulpius Ház
Ára: 2480 Ft