A vizek városa
A római korban nagy jelentőséggel bíró kellemes kisváros megér egy – akár egésznapos – kirándulást Velencéből, hiszen mindössze félórányira található tőle, és rengeteg látnivalót kínál.
Treviso igazi mélyföldi város, kilenc méterrel a tengerszint alatt fekszik, amely előny és hátrány is egyben. Előny, mert ide érkezik az Alpokaljáról lezúduló források bő vízhozama, és hátrány, mert ide mindig beszorul a meleg.
A víz és a meleg hatásának köszönhetően Treviso levegője igencsak párás, ami könnyen megviselheti az embert. Ha már elviselhetetlen a meleg, meneküljünk a szűk utcácskák hűvös védelmébe. Mert szűk utcák itt is vannak. Mit szűk utcák, sikátorok, udvarok, és persze víz, víz, víz.
Treviso híres szülőttje Luciano Benetton, a ruhagyáros. A város szélén meghúzódó villáját bárki meglesheti. Ha inkább a ruháira vagy kíváncsi, akkor keresd a város főterén álló boltját, amely egy XIV. századi palazzóban bújik meg.
Trevisoban nem szabad vizet venni! Az itteniekre nézve ez sértés, hiszen itt bármelyik sarkon ingyen ihatunk igazi, hamisítatlan forrásvizet. A kutak egyfajta szimbólumai is a városnak.
A Trecento-palotával szemben található női szobrot – amelynek melleiből folyamatosan folyt a víz -, a városi kormányzó emeltette. A régiek nem voltak szégyenlősek, a Keblek kútja a város dísze lett. Sőt, évente egyszer a polgármester utasítására az egyik melléből fehérbor, a másikból vörösbor folyt. Egészen addig, míg Napóleon el nem foglalta a várost. A császár messziről ismert volt humortalanságáról, s betiltatta ezt a szép hagyományt. A trevisoiak a tilalmak ellenére sem adták fel elvüket. Víz még mindig folyik a kútból – igaz egy újból -, a régit pedig kiállították a város főterére.
Ha erre jársz, feltétlenül kóstold meg a trevisoi radicchiót, igyál igazi venetói bort, és egyél finomabbnál finomabb sajtokat: a Montsiót, az Asiagót, és még számtalan fajtát kóstolhatsz, csalódni biztos nem fogsz.
A velencei hangulatot árasztó Sile folyó – hideg hegyi patakként kezd el csordogálni a város szélén, s szinte behálózza Trevisót. A házak itt is cölöpökre épültek, s az itteni palazzók is legalább olyan díszesek, cifrák, mint a velenceiek.
A régi városatyák a középkorban körbevették a várost kőfallal, amely még ma is erődként védi az óvárost. A fal alatt azóta is ott hömpölyög a folyó, amelyen akár Velencéig is lehajózhatunk.
Ha nincs ked
az óvárosban, ahol olyan csodák várnak, mint az a Ferences templom, amelynek a falait még XIII. századi freskók díszítik, s állítólag itt temették el a két olasz költőóriás , Dante és Petrarca gyermekeit is.
Ha kinézegettük magunkat, üljünk le a város főterén egy capuccinóra vagy egy spritz-re, és merüljünk bele az olasz kisvárosi élet szépségeibe.
Ha autóval érkezel, a velencei autópályáról a Treviso táblánál kell lekanyarodnod, ám legegyszerűbb vonattal menni – ez csupán félórát vesz igénybe, ha Velencéből indulsz.
Tipp: Olaszország útikönyv »