Judd Apatow rendező nem egy olajtól és egyebektől csöpögő friss Amerikai pitét tálalt a közönségnek. Kissé elvarázsolt főhősét (Steve Carell) igazán szereti, talán még meg is érti, az altáji poénokkal is csínján bánik, mi több, sokkal inkább az emberi kapcsolatokra, mint a szexre helyezi a hangsúlyt.
 |
A történet szerint a negyedik ikszben járó főhős, aki egy műszaki áruházban dolgozik, bicajjal jár munkába, és játékkatonákkal múlatja az időt, olyannyira tisztelettudó és jól nevelt, hogy a női nemre is csupán éteri magasságokból tekint, fel sem merül benne, hogy az égi szerelem mellett a földi is létezhet. Egy szép napon azonban titkára fény derül, és elszántan kelekótya kollégái elhatározzák, segítenek neki, hogy az elméletet végre a gyakorlatba is átültethesse.
 |
Az önkéntes mentőangyalok sorra érkeznek, a befutó végül egy negyvenes, elvált, gyermekes szépasszony lesz (Catherine Keener), aki sok-sok szeretettel segíti át hősünket a nehézségeken. Közben persze a poénok is sorra durrannak, és mind a szex körül csoportosulnak (amit tudni akarsz a szexről, de sosem merted megkérdezni, ebből a filmből mind kiderül). És nem csupán a szexről, hanem arról is, ami mindezt megelőzi: a randizási szokásokról, az első csók technikai problémáiról, no meg persze az érzelmekről, melyek jobb esetben mindezzel együtt járnak.
Judd Apatow remek színészekre osztotta a szerepeket, és kellő ízléssel egyensúlyozott komédiájában a vásári poénok és a klasszikus helyzet- és jellemkomikumok között – mi több, dicséretes, hogy filmjében korosztályt váltott, szereplői kiválasztásával finoman jelezte, hogy nem csak a húszéveseké a világ.
Ezt a mozit azonban ők is élvezni fogják – azt mindenesetre megtudhatják belőle, hogy a szexet nem csupán az Amerikai pite színvonalán lehet viccesen, mégis szívet melengetően ábrázolni.
 |
Rozi étvágya a film alatt:
|
Bemutatja: UIP-Duna Film »
