Maja, a csábító

A vihart kavaró csábító szerepében Nyári Szilvia, aki a forgatásokon kívül, “civilben” a kaposvári Csiky Gergely színház tagja. Szívesen beszélget és az hamar kiderül, a való életben távol áll tőle a csábítás

– Tehát idegen tőled ez a szerep?

– Először minden szerep idegen. A színházi szerep is a nulláról indul, ugyanez érvényes tévére is. Meg kell vele ismerkedni, fel kell építeni. Egyébként most forgatok életemben először, és nagyon élvezem. Nagyon helyesek a kollégák, rögtön kedvesen fogadtak. Szóval sem közel, sem távol nem áll tőlem ez a karakter, ez is egy szerep, amit meg kell formálni.

– És a csábítás? Ez a momentum mennyire része az életednek?

– Most már nem csábítok! Maximum a férjemet… Öt éve Nyári Oszkár a férjem, de már nyolc éve a párom. Amikor összeházasodtunk, felvettem a nevét. De ez a fajta csábítás nagyon távolt áll tőlem, soha nem kellett olyan férfi, akinek családja volt.

– Téged csaltak már meg?

– Hát, igen.

– Nehéz, amikor az ember bizalmát veszti…

– Igen, ráadásul ez az első nagy szerelem volt, hosszú ideig is tartott, úgyhogy óriási csalódás lett a vége, és bizony valóban megrendítette a bizalmamat. De minden ember más és más, újra meg kell adni az esélyt a boldogságra magamnak is, meg a másiknak is. Én megadtam, és boldog vagyok. 

– Milyen színházi feladataid vannak?.

– Már hét éve vagyok a kaposvári Csiky Gergely Színháznál, ez az anyaszínházam. Most mutatjuk be a Danton halálát, meg nemsokára a Csókos asszonyt, mindkettőben játszom, utóbbiban enyém az egyik női főszerep. A Madách Színházban pedig már szintén sok éve vagyok vendégszínész. Itt játszottam például az Anna Karerinát, de sok minden mást is. Most éppen a Volt egyszer egy csapat, a Chicago és a Te édes, de jó vagy, légy más című darabokban szerepelek.

– A Színművészetin végeztél?

– Igen, 2001-ben fejeztem be. Igazából harmadéves koromtól fogva folyamatosan játszom, de Kaposvár a minden.

– Akkor vidéki lány vagy, ugye?

– Nem! Budapesten születtem, én igazi budapesti lány vagyok!

– De hogy kerültél Kaposvárra?

– Hát a színház miatt. Igaz, most már a szerelmem is ideköt. Amikor harmadéves voltam a főiskolán, Ascher Tamás éppen itt rendezett, és elhívott játszani. Azt hiszem, akkor érett meg Babarczi Lászlóban, hogy szerződtet, amikor a következő évben Iluskát játszottam a János vitézben.

– Nem visel meg a rengeteg ingázás? Ez a sok szerep sok munkát jelent.

– Van, amikor könnyebb az ingázás, nem mindig olyan sűrű a program. Az utóbbi két hét mondjuk éppen az ellenkezője volt, előfordult, hogy este, előadás után még visszajöttem Pestre, mert másnap jelenésem volt. Ilyenkor így próbálom elkerülni a reggeli csúcsforgalmat. Ez mondjuk nagyon fárasztó. De szerencsére vannak könnyebb periódusok is.

Nyári Szilvia Budapesten született. Színház és Filmművészeti Egyetem 2001. Párja: Nyári Oszkár színész Színháza: Csiky Gergely Színház Kaposvár Budapesten a Madách Színházban látható a Chichago és a Volt egyszer egy csapat című darabokban.

– Hogy illeszkedik ebbe a sorba a Barátok közt?

– A nyári szünetben heti több napot is tudtunk forgatni, az nagyon jó volt. De ilyenkor ezt már nem lehet megcsinálni, heti egy vagy esetleg kétszer fél napra kell korlátozni a felvételeket.

– Évekkel ezelőtt volt, amikor jelentkeztél a sorozatba, éppen Deutsch Anita szerepére. Gondolom meglepett, hogy most, ennyivel később egyszer csak csörgött a telefon…

– Persze. Ha jól emlékszem egyébként, amikor jelentkeztem, az még valamikor a főiskolán volt. De valóban nagyon megleptek, ráadásul már nem is castingra hívtak, hanem végülis konkrétan erre a szerepre kértek fel.

– Oké, de ez a két szerep azért eléggé különbözik egymástól. Nem félsz, hogy a nénik a közértben majd jól megszidnak, milyen csúnya dolgokat művelsz a sorozatban?

– Szerintem Isaura „felszabadítása” óta eltelt annyi idő, hogy az emberek el tudják választani a televíziót a valóságtól. Mióta feltűntem a képernyőn, egyébként csak pozitív visszajelzéseket kaptam. Nagyon kedves gesztus az emberektől, amikor megszólítanak akár a közértben, akár a gyógyszertárban, és elmondják, hogy jól játszom. Örülök ennek.