Tenerife – télen is nyár

Playa de las Americas

A Kanári-szigetek – nem a kanárimadárról, hanem egy nagytestű, már kihalt kutyáról (latinul cane-ról) kapta a nevét – hét nagy és hat kisebb szigetből álló csoport az Atlanti-óceánban. A szigetcsoport közigazgatásilag Spanyolországhoz, földrajzilag viszont Afrikához tartozik. Valamennyi sziget vulkánikus eredetű, ezért a tengerpartokat fekete homok borítja. Az idegenforgalom fellendítése miatt egyes partszakaszokra a Szaharából hozattak aranysárga homokot. Playa de las Americas erős hullámzástól védett öbleiben egész évben kellemes a



fürdőzés és a napozás a színes napernyők alatt.


Autóval, busszal

Ha itt járunk, ne csak strandolással töltsük az időnket, hanem fedezzük fel ezt a földi paradicsomot: a banánültetvények végtelen sokaságát, a különleges színeket és embereket, a csillogó óceánt, a színes vagy vakítóan fehér házakat (itt egyébként még a „gaz” is egzotikus). Ehhez persze szükségünk lesz valamilyen közlekedési eszközre is –



bérelhetünk autót, de jól használható a busz is. Az emberek kedvesek, és a buszsofőrök a piros lámpánál is megállnak. Érdemes „bérletet” venni, mert azzal egyszerűen és jóval olcsóbban utazhatunk. Minden buszon van egy leolvasó szerkezet, amelybe bele kell tennünk a „bérletet”, majd bemondani az úticélt, és a buszsofőr „pár mozdulattal” leemeli kártyánkról a viteldíjat.


Apró varázslatok

Tenerifén minden a turistákról szól, a legtöbb épület nagyon új és folyamatosan épül. A sziget központjában, Santa Cruzban is kevés a régi ház, viszont azok gyönyörűek, és a kalózok régi

Santa Cruz

gazdagságát idézik. A fővárosban néhány parkot is találunk – amit itthon cserépben nevelgetünk, az ott szabadon és szertelenül nő. Fikuszok, különböző pálmák, hibiszkuszok, bougenvilleák – ezen utóbbi hétféle színben kápráztatott el.

La Orotava

La Orotava hangulatos kisváros – a sziget hányattatásait, valamint csatározásait itt élte túl egy 1590-ben épített ház, illetve a homlokzaton található fa erkély. A város különböző pontjairól gyönyörű a Puerto de la Cruz-i kikötő látképe.

A Barraneo del Infierno (Pokol Kanyon) az útikönyv szerint kopár sziklaszurdok. A kanyon bejárata Adejeben van, és érdemes korán érkezni, mert csak korlátozott számú látogatót engednek be egy nap. Minden híreszteléssel ellentétben a növényzet nem hogy kopárabb lenne, hanem egyre bujább. Elképesztő formájú sziklaóriások között vezet az ösvény, kanyarog a folyó, és a kanyon végén két hatalmas vízesésnél lehet erőt gyűjteni a visszaútra.

Pico del Teide

Felhők között

A Kanári-szigetek és egész Spanyolország legmagasabb pontja a 3718 méteres  Pico del Teide. A sziget minden pontjáról látható, a téli hónapokban pedig hó borítja. A parttól távolodva zöld kertek, kaktuszligetek és különféle pozsgások, illatos fenyvesek között vezet a kanyargós út – ez már a Teide Nemzeti Park. A kopár tájon végtelen és különleges alakú lávamezőket láthatunk a vöröstől a bézsen át a barnáig. Ha kamaszkorunk western filmjeiből ismerős a táj, nem tévedünk, sok filmet forgattak itt.

Szerdán Santa Cruzba mentünk, megkerestük a Calle Emilio Calzadillat és ott az 5. számú házat. Felmentünk a 4. emeletre, majd gyorsan kerítettünk egy másolatot az útlevelünkről, és engedélyt szereztünk a Teide megmászására. Csütörtökön pedig fel is másztunk a csúcsára. Először megijedtem a hósipkától, de edzőcipőben és farmerben is könnyedén megmásztam az lépcsőket. La Gomera

A 2200 méteres magasságra libegővel juthatunk fel, utána pedig három útvonalon lehet bejárni a hegyet, viszont a csúcsra tartó útvonal bejárásához engedély szükséges, amit szigorúan ellenőriznek.

A csúcs meghódításához nem szükséges speciális ismeret, kialakított gyalogúton, lépcsőkön járhatunk, sőt a havas zónát is járhatóra tisztítják. Amíg a strandokon 25-28ºC-os melegben fürdőzhetünk, a hegyen hűvösebb és ritkább levegő fogad minket, ezért mindenképpen vigyünk magunkkal egy meleg pulóvert.
A hegy tetején sárgás, kénes füst terjeng, de a kicsit szúrós szag sem csorbítja a nagyszerű látványt: felhők között járunk, és nehéz eldönteni, hogy az óceánban vagy a felhők között úsznak a szomszédos szigetek, El Hierro és La Gomera.

A kikötő kőpárkányán üldögéltem. Két gitáros flamenkót játszott. Az acélkék víz mögött jól látszott Tenerife és a fehér csúcsú Teide. Alattam az óceán morajlott, és hullámok rohamozták a partot. Egyik percről a másikra érkezett egy esőfelhő, és esőpermet hullott mindenre.

A szomszédos szigetek

Tenerifén kívül a Kanári-szigetek népszerű nyaralóhelye még Grand Canaria, viszont sokkal kedvesebb és egzotikusabb La Gomera. A gyakori esők miatt hihetetlen zöldben pompázik az egész sziget, illetve igazi kuriózum az Erika-erdő.

A teraszos földeken egymást érik a banánültetvények, bár az EU-szabványnak nem felel meg az apró, de nagyon ízletes banán. Mivel a sziget felszínét hegyek és mély völgyek szabdalják, a helyi pásztorok kommunikációra a silbót, a füttynyelvet használják. A helyiek állítása szerint mindenki érti, és a lakosság 25-30%-a “beszéli”, illetve fütyüli is a “nyelvet”.


Fotók: Myreille