 |
Samuel Beckett: Watt
Egzisztencialista hullámvasút? Modernista tragikomédia? Filozofikus regényelmélet? Samuel Beckett Watt című regénye talán mindez együtt és még tucatnyi egyéb, vagy esetleg a felsoroltak egyike sem. E könyvet elmagyarázni hiábavaló kísérlet, mely csakis közröhejbe fulladhat. Hogy mi a cselekménye?
Watt-tal történnek bizonyos dolgok, tesz bizonyos dolgokat, részt vesz bizonyos beszélgetésekben, majd a történet egy bizonyos jelentőségteljes módon véget ér. Mindeközben az olvasó ámuldozik a szerző tisztaságában is lenyűgözően összetett prózáján, egyszersmind igyekszik magához térni a fergeteges humor okozta nevetőgörcsökből.
A meghökkentő mű Beckett tán legjelentősebb kísérlete annak ábrázolására, hogy a létezésben értelmet találnunk egyszerre szükségszerű és lehetetlen. Ugyanakkor mindezt tudva sincs más választásunk, mint kutatni a lét értelmét.
A fél évszázadon át idehaza lefordíthatatlannak tartott mű a huszadik századi modern próza egyik legmeghatározóbb alkotása, melynek ismerete minden irodalomkedvelő számára elengedhetetlen.
William Faulkner: Fiam, Absolon!
A név, amely a múlt század végi amerikai Délen nevelkedett fiatalember emlékezetén, képzeletén és lelkiismeretén végigvisszhangzik: a Thomas Sutpené. Azé az emberé, aki puszta kézzel uradalmat hasít ki a vadonból, házat épít, dinasztiát alapít; aki átküzdi magát nélkülözésen, társadalmi előítéleten és polgárháborún, egészen a végső és teljes bukásig: gazdagsága odavész, családja szétzüllik, gyermekei egymást pusztítják, maga erőszakos halállal dicstelen véget ér.
A történet tündöklés és nyomorúság; fölívelés és lehanyatlás: klasszikus tragédia. Jellegzetesen déli történet: a fajgyűlöletben gyökerező “különleges intézmény” átkos következményeinek elrettentő példája. De jellegzetesen amerikai történet is: a “korlátlan lehetőség” illúziójára épült nagyszabású vállalkozás paradox példázata. Megmutatja, hogy mire képes – és mire nem – önerejéből, önmagát maradéktalanul megvalósítva (és megsemmisítve) az ember.
Kiadó: Palatinus Kiadó »
