Magyarországon a farsangi szokások a középkorban vertek gyökeret, és számos idegen nép hatása érvényesült bennük. Hagyománya a tavaszvárás pogánykori, változatos ünnepeiből nőtt ki. Hossza évről-évre változik, mivel zárónapja a húsvét időpontjához kötődik, és vízkereszttől a húsvétot megelőző 40 napos nagyböjt kezdetéig, azaz hamvazószerdáig tart.
A legtöbb farsangi népszokás a farsang végéhez, pontosabban az utolsó három naphoz kapcsolódik, melyet farsang farkának is neveztek. Ez a három nap farsangvasárnap, farsanghétfő és húshagyókedd volt. |
Hazánkban ma már szinte alig akad olyan település, ahol a gyermekek jelmezes maskarába öltözésén kívül élne még valamilyen népi hagyomány. Nem így van ez a Magyarország délnyugati szegletében található Mohácson, ahol szerencsére elevenen él még egy szép régi szokás, a busójárás.
A Duna parti várost szép épületei, kellemes városközpontja önmagában is remek kirándulóhellyé varázsolják, ám ha látogatásunkat a busójárás idejére időzítjük, akkor garantáltan maradandó élményben részesülünk.
Fotó: Mohács.hu (Cserép Csaba) |
Busójárás régen és ma
Magyarország leglátványosabb farsangi népszokása, és egyben a farsangi ünnepkör legnagyobb szabású eseménye a Mohácson élő délszlávok – a sokácok – csoportos maszkos felvonulása. A busójárásnak – a legelterjedtebb magyarázat szerint – a téltemetés, a télűzés az elsődleges célja. Az ijesztő ruhákba bújt emberek – nem kétséges – még az erősebb idegzetűeket is képesek megrémíteni, netán menekülésre késztetni, nem csoda hát, ha a maskarába bújt busók hasonló reakciót várnak el a zord hideg téli időjárástól is.
A népszokás eredetére nem csupán egyetlen magyarázat létezik. A mohácsi busójáráshoz egy igen régi legenda is fűződik, mely a török időkben gyökerezik. E szerint, amikor a helyiek már nem tudtak mit kezdeni a törökök folytonos sanyargatásaival, a Mohács-szigeti mocsárvilágba menekültek, és rémületet keltő, félelmetes álarcokat öltöttek magukra, majd saját készítésű zajkeltő eszközökkel hangoskodva, az éj leple alatt csónakokkal átkeltek a Dunán, hogy kizavarják a törököket Mohácsról. E verzió igazságtartalma azonban inkább a képzelet világához áll közelebb.
|
A mohácsi busók öltözete szinte semmit nem változott az elmúlt évek során. A busók jellegzetes, szőrével kifordított bundában, szalmával kitömött gatyában, fűzfából faragott, hagyományosan állatvérrel élénk színűre festett birkabőrcsuklyás álarcaikban, hatalmas kosszarvakkal felszerelkezve, kereplőket forgatva, kolompokat rázva, inkább félelmetes, mintsem vidám forgataggá varázsolják a várost. A lényeg persze a busójárás legfontosabb kellékén, az álarcon van, ez teszi a busót igazán busóvá, ezt azonban kizárólag csak a felnőtt férfiak viselhetik.
Alakoskodjunk!
A hagyományos busójárási menet három csoportból áll, akiket alakoskodóknak nevez a népnyelv. Az első csoport tagjait a sajátságos faálarcot, kifordított bundát viselők, a “busók” alkotják. Az így beöltözött busókat a bekormozott arcú jankelék kísérik, akiknek az a dolguk, hogy távol tartsák az utca népét, elsősorban a gyerekeket a busóktól. Ők viszik az elengedhetetlenül fontos hamus-zsákot, ezzel püfölik a csúfolódó gyerekhadat. A harmadik csoportot a lefátyolozott arcú nők és a lakodalmas viseletbe öltözött férfiak, a maskarák alkotják.
Hajdanán a tülkölő, kereplő, kolompot rázó busó csoportok legfőbb célja az volt, hogy házról-házra járva jókívánságaikat fejezzék ki a ház népének, és varázslatokat végezve részesüljenek mindenféle étel-ital adományokban. Napjainkra a népszokás sokat veszített az eredeti hagyományokból, hiszen mára inkább az idegenforgalmi látványosságok népes sorát gazdagítja a karneválszerű, vidám mulatságoknak köszönhetően.
A mohácsi busójárás főbb programjai: 2006. február 23-28. |
2006. február 23. Kisfarsang 2006. február 24. Területi Német Népdaléneklési Verseny 2006. február 25. XXXV. Schneider Lajos Népdaléneklési Verseny, Gálaműsor 2006. február 26. – Farsangvasárnap: Nemzetiségi néptáncműsor Busók seregszemléje – Busó avatás, busó- és néptánccsoportok bemutatói Sokácbál 2006. február 27. Busócsoportok hagyományos házról házra járása a Kóló téren és a környező utcák házaiban 2006. február 28. Farsangtemetés, máglyagyújtás koporsóégetés |
Fotó: Museum.hu |
Ha már úgyis erre járunk…
Ugyan a legtöbben a busójárás kedvéért keresik fel, azért a város tartogat néhány egyéb látnivalót is, amire érdemes egy kis időt szánnunk. Azt azonban ne felejtsük el, hogy a kiállítások, múzeumok zömmel csak tavasszal nyitnak ki.
Kanizsai Dorottya Múzeum, Szerb utcai kiállítás
A kiállítás az 1526. évi mohácsi csata történetét mutatja be, mely a magyarországi délszlávok bázismúzeuma is egyben. A gyűjteményben néprajzi, történeti tárgyi emlékeket őriznek, tekintélyes a történeti valamint néprajzi adat- és fotótár.
Kanizsai Dorottya Múzeum Városház utcai kiállítása
Ez a gyűjtemény a magyarországi horvátok, szerbek és szlovénok népviseletével és népművészetével ismertet meg bennünket. A kiállítóhelyet 1976-ban létesítették a Kanizsai Dorottya Múzeum délszláv anyagának bemutatására.
Fotó: Mohács.hu (Cserép Csaba) |
A Mohácsi Csata Története Kiállítás
A kiállítás végigkíséri az Oszmán Birodalom magyarországi történetét európai megjelenésétől a kiűzéséig.
Mohácsi történelmi emlékhely, szoborpark
A mohácsi csatamező temetkezési helyén a csata 450. évfordulóján, 1976-ban nyílt meg a történelmi emlékhely.
Busó Ház
Ha lemaradtunk volna a valódi busójárásról, vagy ha nem a farsang időszakában látogatunk a városba, akkor itt ízelítőt kaphatunk a busójárás hangulatából, az életnagyságú, busó maszkot viselő bábuk, boszorkány figuráknak köszönhetően.
Busóoszlop
A Kóló téri Busóoszlop a híres busójárásra emlékeztet.