Katalán szív dobog
Igazi Miró-alkotáson sétálhatunk a Ramblán
Aki flamencóra, bikaviadalra és forróvérű spanyolokra számít, az rossz helyen jár: bár Barcelona Spanyolország második legnagyobb városa, mégis jobb, ha Katalónia fővárosaként gondolunk rá. A színes és kozmopolita város lakói elsősorban katalánoknak tartják magukat, a spanyol helyett a katalán nyelvet és zászlót részesítik előnyben, és nem kedvelik, ha spanyol sztereotípiákat próbálnak beléjük látni. Ennek az öntudatos és büszke népnek a tagjai nem is annyira közvetlenek, mint a spanyolok, de épp elég barátságosak ahhoz, hogy jól érezzem magam köztük.
A nap minden órájában
Még a tengerparton is van helyük a furcsa formáknak
Barcelonában az a legjobb, hogy viszonylag kis területen rengeteg hangulatban megmártózhatunk, és minden hely más arcot mutat a nap különböző szakaszaiban. Kifejezetten jó ötlet a reggelt a város legpatinásabb piacán, a La Bouqeria vásárcsarnokban, színes gyümölcsök, plafonról lógó sonkahegyek és tört jégen heverő tengeri állatok között indítani. Innen a tengerhez vezető Ramblán, a város fő sétálóutcáján folytathatjuk a korzózást, a piac előtti részén Miró-mozaik kerül a talpunk alá, majd madárkalitkák, virágárusok, festők és élő szobrok között érünk el Kolombusz szobráig, aki egy kisebb hiba folytán pont nem Amerika felé mutogat.
A kikötőből elindulhatunk a szörfösökkel teli strand felé, vagy a kikötő árbocrengetege fölé emelkedhetünk a libegővel, ami a Montjuïc-hegyre visz. Az óváros szűk utcái a középkorba repítenek vissza, az Eixample és a Gràcia kerületekben nagypolgári életérzés uralkodik, a zöld ligetre vágyókat a legnagyobb közpark, a Ciutadella gyepe várja, a Tibidabo-hegyre vidámpark csábít minden irány vonzó, és mindenfelé csak lassan lehet haladni, annyi a figyelemre méltó érdekesség.
A világ első tervezett városa
A legvidámabb homár
Az ember csak kapkodja a fejét a merész építészeti és képzőművészeti megoldások láttán, ebben a városban gyakran még abban se lehetünk biztosak, hogy építkezési állvány vagy műtárgy előtt állunk. Irigylésre méltó, hogy milyen hihetetlen ötletek és játékos formák kaphatnak teret, itt valószínűleg egy tervet sem utasítanak vissza azzal, hogy nem illik bele a városképbe. Barcelonában kiegyensúlyozott harmóniában elférnek a római kori falmaradványok és a középkori paloták mellett az olyan újdonságok is, mint egy uborka alkatú toronyház, egy vidáman integető homár szobra, egy messzi csillogó óriás aranyhal két felhőkarcoló árnyékában, vagy a kikötőben most épülő, vitorláshajó formájú szállodakomplexum.
 |
| A Sagrada Familia |
Meseházak
Gaudí fő alkotása mindenképp a Sagrada Família, a világ leglátogatottabb építkezése talán 2030 körül befejezik majd az 1882 óta készülő templomot.
A Barcelona jelképé vált monumentális, szédítően részletgazdag épületet kívülről akkor is muszáj körbejárni és aprólékosan szemügyre venni, ha nincs időnk a hosszú sorokat kivárva bejutni: az emberi fantázia határtalanságát demonstráló mű az égbe nyúló tornyaival még senkit nem hagyott hidegen.
Hasonlóan meglepő a hullámos homlokzatú, kovácsoltvas erkélyekkel díszített, szürke Casa Milà, más néven a Pedrera, itt azonban belül, és a furcsa kéményekkel megszórt tetőn is érdemes körülnézni, csakúgy, mint a kívülről színesebb és csillogóbb Casa Batlló termeiben és teraszán.
 |
| A hullámzó Pedrera |
Fantáziában Gaudí kortársa, Puig i Cadafalch sem szenvedett hiányt: jól példázza ezt a Casa Batlló szomszédságában álló, lépcsőzetes tetejű, gazdagon díszített Casa Amatller és az ázsiai kultúrközpontként működő Palau del Baró de Quadras, amelynek tetőteraszáról is kiválóan látszik igazi remekműve, a tündérkastélynak kinéző, egyébként lakóházként funkcionáló Casa de les Punxes. És ez mind csak a jéghegy csúcsa…
 |
| A Parc Güell nevezetes sárkánygyíkja |
A városi sétáknak Barcelonában csak az állóképesség szabhat határt, mert néznivaló több hónapra elegendő van, és nyugodtan számolhatunk évekkel, ha a múzeumokat is számba vesszük. A klasszikus tárlatok, kortárs kiállítások, érdekes gyűjtemények szinte mindegyike megér egy látogatást, de aki nem él itt huzamosabb ideig, az kénytelen lesz válogatni közülük. Értelemszerűen kihagyhatatlan a Picasso-múzeum az óvárosban, ahol a mester képei szépen bizonyítják, hogy nem csak hárommellű, kockafejű nőket tudott festeni, és szintén kötelező a Miró-gyűjtemény a Montjuïc-hegyen.
A tudományos játszómúzeum, a CosmoCaixa a felnőtteket és a gyerekeket is hosszú órákra leköti, végülis nem minden nap gerjeszthet az ember saját kezűleg sivatagi vihart, vagy bámulhat hipnotizáltan egy óriási Foucault-ingát. A Tengerészeti Múzeum pedig még azoknak is nagy élmény, akik nem különösebben hajóbolondok, hiszen a különböző korokból származó vízi járműveket egy gyönyörű árkádos, csupa ív, tágas épületben, egy 14. századi hajóépítő műhelyben nézhetjük meg.
 |
| Színek és formák kavalkádja a Parc Güellben |
Itt senki se alszik?
Hiába nyüzsög napközben is a város, az igazi élet éjszaka kezdődik, este tíznél előbb még az éttermek se telnek meg igazán. Ez a nagy kajálások ideje, legyen szó terített asztalról olyan katalán specialitásokkal, mint mondjuk a nyúl csigával, vagy a zsibongó tapas-bárokról, ahol állva esszük a fogpiszkálóra tűzött falatokat, és fogpiszkáló-elszámolás alapján fizetünk. Teli hassal aztán indulhatunk a szórakozóhelyekre, koncertekre, jazzklubokba, moziba, színházba vagy újabb sétákra, míg késő éjjel végül győz a józan ösztön, ami mindenkit ágyba parancsol, hogy másnap újra szabad aggyal, szabad szemmel vetődjünk a városra.
Fotók: Laczko Denise
Tipp: utazási ajánlatok Barcelonába. Klikk ide! »
Ti írtátok – fórum ajánló:
Hétvége Barcelonában »
