Bővül a csorda
Nincs gyerek, és talán felnőtt sem, aki ne tudná megmondani, hogy Motkány – a mókus-patkány – rajong a makkért, és ez lehetetlenebbnél lehetetlenebb szituációkba sodorja. Mondhatnánk, hogy ő minden baj forrása, de ennél sokkal jobban kedveljük. Talán ez az oka, hogy a második részben Motkány sokkal többször szerepel, és az igazán kacagtató részek is neki jutottak. Közben Sid, Manny és Diego élete sem lett egyszerűbb.
A jégvilág olvadozik, most a terjeszkedő víz elől kell menekülniük, és az amúgy is zizis társaság három új szerzettel bővül – két tréfarépa oposszummal és egy mamutlánnyal, aki oposszumnak érzi magát, és ebben az sem zavarja, hogy kicsit nagyobb, szőrösebb és ügyetlenebb, mint fivérei.
Kulisszatitkok
Az új szereplők közül néhányat már az első film készítésekor megterveztek, de akkor nem használták fel őket. Az animációs csapat kedvence a két rosszcsont oposszum volt, mert velük bármit meg lehetett csinálni, hiszen majd szétveti őket az energia. Az előző rész három hőse is átesett egy kis fazonigazításon.
Sid tekintélyesebb lett, kevésbé szerencsétlen, Mannynél a szemmozgások és a szemöldök változásai a legfontosabbak, Diego pedig macskaszerűbb lett, játékosabb, kevésbé fenyegető. A legnagyobb átalakuláson Motkány ment keresztül, konoksága és állhatatossága megmaradt, de kiderült, van Bruce Lee-üzemmódja is.
 |
A sok fiú között feltűnik egy kiscsaj is, Ellie. Azért, hogy megkülönböztessék Ellie-t Mannytől, és nőiessé tegyék, a filmkészítők kisebb testet és kerekebb idomokat rajzoltak neki, mókás, nőcis frizurája lett, és a bundája világosabb, vöröses árnyalatú. A testalkati különbségek segítettek kihozni a két személyiség – a zárkózott Manny és a magával sodró, lendületes lelkületű Ellie – különbségeit is, ráadásul úgy tűnik, ők az utolsó két mamut a világon…
Melyik a jobb?
Nagysikerű közönségfilmekből második részt gyártani elég biztos befektetésnek tűnik, hiszen az első film rajongói – minden lehúzó kritika ellenére mindenképp megnézik az új filmet, kifizetik a jegyet, és az már egy egészen más kérdés, hogy utána, mit gondolnak.
A Jégkorszak 2 alkotói megtettek mindent, hogy még viccesebb, még látványosabb, még jobb, még pergőbb legyen ez a film, mint az előző, én mégsem érzem átütőnek és eredetinek. Nem mindegy, hogy a csúszdán egy nagyot, vagy tíz kicsit csúszom. Lehet, hogy összesen ugyanannyi métert szánkáztam a fenekemen, de a két érzés össze sem hasonlítható.
Minél több az idióta vagy vérkomoly konfliktus, annál viccesebb lesz a mozi, gondolták a készítők, viszont ezekkel az apró epizódokkal szétforgácsolták a filmet, bár kétségtelen, hogy a nézők sokat kacagnak. Apró kukacoskodás, hogy a legmókásabb jeleneteket már elsütötték más filmben (Apádra ütök), és most csak a kifordított helyzet miatt olyan mulatságosak.
 |
A film mélypontja kétségtelenül a keselyűk dala. Bennem megállt az ütő, amikor az éhes keselyű énekelni kezdett a várható lakomától. És nincs szerencsénk, mert magyarul is élvezhetjük, pedig ez a rész bőven sok lenne a DVD kimaradt jelenetei közé is. Tökéletes beijesztés volt, mert azután a frász kerülgetett, ahányszor feltűnt a kopasz nyakú tollas vagy hasontollú társa, de nem árulok el titkot – többet éneklésre nem vetemedtek.
Rendező: Carlos Saldanha
A film eredeti címe: Ice Age: The Meltdown
Fotó: Intercom
