Szabadidő

Vébé hím

Elérkeztünk a VB egyik legizgalmasabb részéhez. Van, aki továbbjut, és van, aki kiesik. Tizenhat csapatra szûkül a mezõny, ami jó, mert végre csak a tényleg jó csapatok meccseit lehet majd nézni, azokat is úgy, hogy tétjük van.






Ne sírj Picim, hogy lemaradtál a gólról…
Aki elszúrja, annak viszlát. Aki viszont továbbmegy, az már a világ legjobb 16, majd 8 csapatába fog tartozni. Ez izgi! Tét van! Anglia, vagy Ecuador, Németország, vagy Svédország… És amikor ezt írom még az sem biztos, hogy az Olaszok vagy a Csehek egyáltalán bejutnak-e a 16 közé. (Nagyon izgi!!!)

Az elkövetkező meccsekhez viszonyítva az eddigi „unalmasabb” mérkőzésekkel sem volt semmi baj, de nekem például most néhány meccset (pontosan hármat az eddigi 36-ból!) ki kellett hagynom, hiszen volt egy Depeche Mode-koncert a Népstadionban hétfő este, amit a kedvesemmel közösen jól meglátogattunk (és nagyon élveztünk is). A buli után hazaérve persze első dolgom volt a teletext beüzemelése. Nem volt nagy gond az Olaszok hozták a kötelező győzelmet Ghána ellen. Aztán szerdán volt egy Red Hot Chili Peppers-koncert Prágában, ahova ki is kellett jutni, szigorúan délután 3-ig, hiszen akkor kezdődött a Spanyolország-Ukrajna Ezt Szlovákiában konkrétan 50 Euróm bánta, mivel a közeg úgy gondolta, hogy annyira nem fontos az a meccs, hogy én 130 helyett, 140-nel száguldjak át az ő gyönyörű országán. Nem mondom, hogy nem voltam dühös, de a meccset még így is pont sikerült elérni. Az este 9-es német-lengyelről azonban sajnos lemaradtam, hiszen pont akkor volt a koncert. (Hozzáteszem, megérte, mert a Csili kb. 20 számot játszott és zseniális volt, a németek meg csak egy gólt lőttek!)

A harmadik kimaradt mérkőzésért sem fogok hatalmas könnyeket ejteni, hiszen a „futball nagyhatalom” Japán és a 2012-es Európa Bajnokságra hazánkkal közösen pályázó horvátok egy állítólag unalmas meccsen sikeresen ott fejezték be a meccset, ahol elkezdték, vagyis 0-0. Mindeközben én pedig a vasárnapi családi ebédemet fogyasztottam és a szokásos témák valamelyikét tárgyalgattuk meg egy olyan helyen, ahol még a TV-ről se nagyon hallottak, nemhogy a VB-ről. (azért ez nehéz volt, de kedvesem folyamatosan tartotta bennem a lelket, és azzal vígasztalt, hogy majd este megint együtt nézzük a jóképű Henryt, ahogy gólt rúg a kutyaütő Koreaiaknak. És igaza lett! (Még a végén tényleg velem marad.) Az Henry gyerek gólt lőtt, bár az ázsiaiak sajnos közel sem voltak kutyaütők, ez inkább a franciákra volt igaz. A többi meccs? Azokat meg a mindenhol néztem, ahol tudtam, szabadtéren-zárttérben, projektoron-videófalon, barátokkal-magányosan, pihenve-dolgozva…

Jövő héten már csak 8-an lesznek, de a tét és az izgalom egyre nagyobb lesz!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top