Hosszú hétvége Prágában

A híres Orloj (Fotó: Sz. Zs.)

Precíz utazóknak gondoltuk magunkat, ezért betértünk az egyik legnagyobb budapesti könyvesboltba, hogy – elképzeléseink szerint – válogassunk a számtalan Prága útikönyv között. Találtunk is. Egyet. Egy nem túl jót. Legalábbis mi nem ilyesmire gondoltunk. Nem csak sörözésre vágytunk, hanem egy kis szellemre, középkori történetekre, hasznos tudnivalókra, metrójegy és belépőjegy árakkal. Bementünk egy másik boltba, aztán egy harmadikba. És nem találtunk könyvet. Végül kaptunk kölcsönbe. Kettőt. Aztán egyet mégiscsak vettünk, egy térképeset és egyet meg a könyvespolcról. Egy szocialista kiadványt a Lenin Magfizikai Kutatóintézettel és a Szocialista Csehszlovákia legfőbb vívmányaival. Mindazonáltal enélkül sokkal szegényebbek lettünk volna…

Egy pillanatig elgondolkodtunk azon, hogy ne menjünk-e inkább vonattal, aztán rövid és egyszerű számtani feladat végeredményeképpen az autó mellett döntöttünk. A vonatjegy teljes áron oda-vissza fejenkénti 18.650 forintja és az utazás hosszának feltüntetett 8 óra állt szemben a két tank benzin, az autópályadíjak és az öt órás utazással.

Az Arany utcácska (Fotó: Sz. Zs.)

Prágát szereti a világ!

Prágában a legtöbb turistából van. Ijesztő a látvány, amikor a szűk kis utcákból elérünk a Károly híd elején álló sötét őrtoronyhoz, elnézünk messze-messze, és mást nem is látunk, mint a hömpölygő áradatot. Hiába, Prágát szereti a világ!

Bármennyire is csábító, minden nem fér bele egy hosszú hétvégébe. Ezért elterveztük (csak úgy vázlatosan), mit akarunk tenni az előttünk álló két és fél napban. Megérkezésünk után egy estét szántunk az óvárosi sétára, az Orlojra és a Károly hídra. Másnap a Vencel téren kezdve majdnem hasonló sétát tettünk, kiegészítve egy kis csatangolással a Lőportorony, illetve a Moldva part környékére. Aztán hosszabb villamosozással elkanyarogtunk a város fölé is, végül este egy kolbásszal és egy sörrel ünnepeltük a Föld gömbölyűségét – ismét a Vencel téren.

A harmadik napunk a Váré volt. Egy nagy séta a Hradzsinban, persze az Arany utcácskával, aztán lélegzetelállító kilátás Prágára, majd a lépcsőkön le a Károly hídig. Érdekes, ezen az oldalon sem voltak kevesebben! A délután a Józsefvárosé, vagyis a Zsidónegyedé, a különös hangulatú régi zsidó temetővel, és a világon egyedülálló Pinkász zsinagógával. 
Nagy múzeumi bámészkodásra tehát nem futotta, viszont kényelmes és üdítő sétákra, sőt igazi cseh ebédekre, no meg hangulatos kávékra igen.

A Vár

Minden második óvárosi boltban szörnyű pólók, focisálak, és megannyi turista vakító fölösleges marhaság. A szolidabb verzió arról szól, hogy Prága (legalábbis a 10 évvel ezelőtthöz képest) felfedezte, sőt beleszeretett festő fiába, Alfonz Muchába. És mindazok, akik nem vesznek gipszből öntött Lőportornyot, azért kiadnak valamennyit egy ábrándos tekintetű Mucha-lányért.

És bár óvtak minket az átverésektől, mondván, Prága a turistákból él, hát mindenki igyekszik megkeresni a maga hasznát, nekünk nagyon rossz tapasztalatunk nem volt. Igaz, tudtuk, hogy a vendéglőkben van zenés felár, már ahol van zene, de őszintén szólva a világért nem vágytunk a nagyon híres U Fleku svéd vendégei közé. Talán csak az egyik ebéd után néztünk nagyot egy plusz 75 koronás tétel miatt, de aztán az útikönyvből kiokoskodtuk, hogy az italhoz feltálalt fűszeres vaj és a kis kenyérszeletek nem a hely ajándéka volt.

Az echte original cseh ebéd – ne hagyd ki! (Fotó: V. Zs.)

Kisvakond, knédli és társaik…

Ami jó, az a bámészkodás és az Oplatky ostya, ezt érdemes venni és Kisvakondot, aki szereti.
Ami rossz, a koldusok, akikkel bárhol találkozhatsz. Nem ülnek a földön, hanem térdre borulva, előre hajolva, arcukat a földre szorítva, előrenyújtott kezükben ócska sapkát tartva koldulnak mindenfelé.
Ami jó, az az „echte original” cseh ebéd, a párolt káposzta, a sült hús és a knédli, egy jó sörrel mennyei eledel, ami rossz, az a szemét és szemét és szemét, mintha Prága városa nem győzné szemetessel az emberáradatot, ami naponta megszállja az utcákat.
Ami jó, hogy szinte otthon érzed magad, mert van Tesco, és minden vezető világmárkának gyönyörű üzlete van a belvárosban, ami rossz, hogy utóbbiak méregdrágák.
Ami jó, hogy egy metrójeggyel másfél órán át utazhatsz bármennyit, bármivel, ami rossz, hogy meg is kell venni a jegyet, mert rendesen ellenőrzik.
Ami jó, hogy még a várba is eljuthatsz villamossal, ami rossz, hogy az Aranyutcácskába is kell belépőjegyet venni.
Ami jó, az Prága, ami rossz: kihagyni.

Egy hosszú hétvége bizony nem elég… Azt hiszem, ősszel újra elugrunk Prágába!

Ötletek, tippek:

A híres Mucha lányok egyike… • Az autópálya matricát itthon érdemes megvenni, erre a legutolsó lehetőség a rajkai határátkelésnél van. • Az autópálya Brno környékén néha eléggé zakatolós, ijesztő, de haladni lehet rajta. • Mindenhol beszélnek angolul, sőt néhol még kicsit magyarul is. • Érdemes kivárni egy utcai „koncertet” a Károly hídon, mindig vannak vállalkozó zenészek. • A tájékozódáshoz nem árt tudni, hogy a házak számozása a két oldalon ellentétes irányú. • Uniós polgárként személyi igazolvány elég az utazáshoz. • A Mucha Múzeum honlapja » • Mindent Prágáról »