Extrém helyeken

A leglátogatottabb hegyi folyó a Soca… (Fotó: Sz.Zs.)

Habár hazánk nem a magas hegycsúcsok, a kristálytiszta zúgók, és még csak nem is a végtelen sivatagok országa, azért tegyük a kezünket a szívünkre – picit mindannyian a vérünkben hordozzuk a kalandvágyás csíráját. Kalandra fel, adrenalin-huszárok!

Szlovénia

Manapság szinte kötelező program: csapatépítő-tréning vagy egy fizetett hosszú hétvége az üzleti partnereknek éppúgy elképzelhetetlen rafting nélkül, ahogy a foci vb otthoni sör és szotyi nélkül. A leglátogatottabb hegyi folyó minden kétséget kizáróan a szlovén Soca. A Júliai-Alpokban lévő folyó méltán népszerű úticél: amellett, hogy a táj gyönyörű, a folyó különböző szakaszain amatőrök és profik egyaránt megtalálják a kedvükre való kikapcsolódást. A sztenderd 6-os skálán a II-től a IV-ig a kezdők is elboldogulnak, de soha ne feledjük, hogy csak és kizárólag szakképzett vezetővel merészkedjünk a folyóra!

Aki nem kedveli az efféle kalandokat, annak bátran ajánlható a Soca-völgyben való hagyományos gyalogtúra is. Bovec kis városkája ideális kiindulópont egy csillagtúrához: szinte kőhajításnyira van a Boka-vízesés. Kicsit távolabb ugyan, de elérhető távolságban megcsodálhatjuk az 1700-as csúcsok közt megbúvó Bohinjsko-tavat. Fürdeni ugyan inkább az osztrákok és a németek fürdenek benne, de valódi feltöltődés a jutalmunk, ha leheveredünk a partjára pár órát szundítani.

A Bohinji tó madártávlatból (Fotó: Sz.Zs.)

Vasalt utak: a via ferrata eredetét a 19. sz. első felére, közepére tesszük, amikor az Alpokban mesterséges (létrák, drótkötelek, láncok alkotta) utakat építettek a hegyoldalba, ezzel segítve az arra járót (eleinte a bányászokat, később az „úri közönséget”) a közlekedésben.  Napjainkban elsősorban a Dolomitokban találkozhatunk via ferrátával (németül Kletterstieg), de a Júliai Alpokban éppúgy népszerűek ezek az utak, mint a Francia Alpokban. Leküzdésükhöz elengedhetetlen néhány kiegészítő felszerelés (sisak, beülő, dupla kantár, kesztyű és energiaenyelő fék), de ha nem akarunk a beszerzésükkel  bajlódni, akkor béreljünk egy komplett klettersteig szettet.

Persze aki inkább a komolyabb túrákat kedveli, annak sem kell csalódnia: egy tapasztalt hegyi vezetővel megközelíthetjük Szlovénia tetejét, a 2864 méteres Triglavot. Privát túrákat is tehetünk a környéken, de ne feledjük a biztosítást; enélkül, ha bajba kerülünk, csak milliós nagyságrendben mérhető a hegyi mentés.


Olaszország

Itt aztán van minden, ami szem-szájnak ingere: hegymászás, vadvízi evezés, hegyi bicajozás. Ez utóbbira tökéletes helyszín a Garda-tó és környéke. Nem utolsósorban azért, mert a tó sajátos földrajzi fekvésének köszönhetően délelőtt napozhatunk, fürödhetünk a tóban, míg bringára pattanva némi erőlködés után már egy másik világba érkezünk. 1000 méter környékén már elkél egy jó polár vagy egy esőkabát. A tekerés fáradalmait kipihenve a környéken gyalogolva felfedezhetjük, hogy az Olasz-Alpok ezen része, így a Garda-tó is, egykoron tenger volt. Erről tanúskodnak a sziklafalakba ágyazódott és megkövesedett őskagylók és csigák.

Egy másik remek alkalom fizikumunk – és persze pszichénk – tesztelésére, ha a tavat hátrahagyva északnak vesszük az irányt és a Dolomitok szívébe utazunk. Itt bármelyik városkában megszállva (Auronzo di Cadore, Cortina d’Ampezzo, S. Candido, Brunico) kereshetünk egy szervezett via ferrátát. Ha kicsit még északabbra megyünk, akkor pedig klettersteig túrát…

Hegycsúcsok – testközelből…

Ezen túrák bármelyike garantáltan adrenalin-túltengést okoz, hiszen az aladdig távolról szemlélt csúcsokat most testközelből, szakavatott vezető segítségével vehetjük szemügyre. “Vasalt úton”, kötelekbe kapaszkodva átkelni egy-egy hasadék felett vagy éppen megmászni egy megközelíthetetlennek látszó csúcsot, nos, ember legyen a talpán, akit ez hidegen hagy.


Montenegro

Habár 3-4 órányi autózásba nem fér bele, és az út is kicsit viszontagságosabb, rafting és egyéb extrém kikapcsolódás tekintetében komoly ellenfél lehet a szárnyait mostanság bontogató Crna Gora – ismertebb nevén Montenegró. A vadvízi evezés központja itt a Tara-folyó.

Némiképp nagyobb előkészületet és kicsit nagyobb bátorságot igényel egy itteni rafting-túra megszervezése, de a bátraknak mindenképpen ajánlható. Aki nagy levegőt vesz és beveti magát a Durmitorba, az nem fog csalódni: egy olyan vidéket talál, amelyet csak az elmúlt években kezdenek újra felfedezni. A táj természetesen nem érintetlen, hiszen létezett egy idegenforgalmilag remekül prosperáló Jugoszlávia is, de a hegyvidék természetes vadságának semmivel össze nem téveszhető bája van. Figyelem: azok vállakozzanak egy túrára, akik bírják a röviditalozást a helyiekkel, ill. a helyenként a szó szoros értelemben vett balkáni mentalitást… Podgoricában és Zabljakban minden infót megtalálunk egy szervezett (rafting) túrához.





Természetesen ugyanez igaz a montenegrói tengerpartra is: a partvidék fővárosa címért versengő Budva és Bár folyamatosan rivalizálnak, de ennek a látogató csak örülhet. Az itteni vizek különösen gyönyörűek – bár Budvában az ország többi részétől eltérően hemzsegnek a népek -, így a búvárkodás, a vízisí és a motorcsónakozás szerelmesei minden bizonnyal megtalálják a számításukat.

S akkor még egy szót sem szóltunk a fekete hegyekről, amelyekről az ország a nevét kapta. Kitűnő kirándulóhely, nem utolsósorban azért, mert kiépített út – néhány kivételt leszámítva – alig akad. Via ferrátázni így itt nem, de szimplán kirándulni vagy éppen sziklát mászni – old school-stílusban – számtalan helyen, hegységben (Durmitor, Bjelasica, Lovcen) lehet.

A Durmitor egyébként télen az ország síparadicsoma. Nem elhanyagolható apróság, hogy Crna Gorában már mintegy 10 éve az euró (korábban a német márka) a hivatalos fizetőeszköz, így Balkán-félsziget ide vagy oda, helyenként nyugat-európai árakkal találkozhatunk. Aki azonban egyszer “belekóstol” ebbe az országba, az száz százalék, hogy visszatérő vendég lesz.