Ház a tónál

Merész, már-már vakmerő elképzelés szerelmi történetet időutazással vegyíteni, hiszen a néző szkeptikus és kérlelhetetlen logikája a legkisebb bakira is lecsap, ezenkívül a kőszívű filmkritikusok zsigerből gyűlölik a szirupos történeteket.

Töredelmesen bevallom, hogy szeretem a romantikus filmeket, főleg a kellemes, szép történeteket, de sem kisebb, sem nagyobb összegben nem mertem volna fogadni, hogy a forgatókönyvíró nyertesen, logikai bukfencek nélkül keveredik ki abból a csapdából, hogy férfi és nő két év eltéréssel éli életét, amikor levelek útján egymásra találnak és szerelemre lobbannak.






Kusza szálak és a postaláda

Dr. Kate Forster (Sandra Bullock) elhagyja a csupa üveg tóparti házat, és egy forgalmas chicagói kórházban vállal állást. Kate üzenetet hagy a postaládában a ház következő bérlőjének, amelyben arra kéri, hogy a még ide érkező leveleit továbbítsa neki. A levélben utalást tesz a megmagyarázhatatlan eredetű festett tappancsnyomokra a bejáratnál, amelyek már akkor is ott voltak, amikor ő ide költözött…

Kate egy szépen felújított házat hagy maga mögött, ám a következő bérlőt, Alexet (Keanu Reeves) egy elhanyagolt, poros, koszos ház fogadja. Alex számára különös fontossággal bír a ház, hiszen apja, a híres építész tervezte és építette. A postaládában talált levelet egészen addig figyelmen kívül hagyja, amíg egyik nap egy kóbor kutya végigfut a friss festéken, majd a bejárati ajtó felé iramodva pont ott hagy tappancsnyomokat, ahol Kate üzenetében leírva állt.





Kate és Alex ugyanazokat a napokat élik, csak két év távolsággal. Levelek jönnek mennek és a két ember között a kötelék egyre erősebb, ám minden levéllel beavatkoznak a múlt hálójába és ezzel a jövőt is változtatják. A film alatt végig rettegtem, hogy a következő képkockánál történik valami, ami megöli a varázslatot, és kukába dobhatom az addigi élményt. Most már tudom, kár aggódni, jól kanyarog a film és sohasem hagyja cserben a nézőt. Keanu Reeves és Sandra Bullock remek páros, bár alig van közös jelenetük, és a történet számtalan kiszámítható valamint meglepő fordulatot tartogat, ám az sem zavaró, ha néha banális.






Amit szem elbír

A címben is szereplő, majd központi szerepet játszó ház pont olyan, amilyet álmodozó pillanatainkban elképzelünk magunknak, viszont Chicago eddig ismeretlen arcát mutatja. Mintha a városban sétálnánk és rácsodálkoznánk az épületekre. A film látványos képei annyira gyönyörűek, hogy néha már a giccs határát súrolják. Én azok közé tartozom, akik elhiszik, hogy ennyi szépség megfér ebben a világban.

A stáb végigkutatta a Michigan-tó teljes partvonalát, és végül arra szánta el magát, hogy felépíti a tóparti házat, mivel sehol sem találtak olyat, amilyet szerettek volna. Az üvegfelületek miatt nem tudták külön-külön forgatni a külső és a belső helyszíneket, ahogyan ez általában szokás, ezért felépítették az egész házat és nem csak egy hátteret. A több mint 100 tagú csapat hét alatt húzta fel az épületet. A forgatás befejeztével lebontották a házat és semmi nyom nem maradt hátra a beavatkozásból.

A film eredeti címe: The Lake House

A film magyar nyelvű weboldala »

Rendező:
• Alejandro Agresti

Főszereplők:
• Keanu Reeves
• Sandra Bullock

Fotó: InterCom