Mégsem szociofotók ezek, egy mozzanatba sűrítik a szereplők világát, és viszonyukat egymáshoz. Valami szokatlant és lényegeset tudunk meg róluk. A képek legfontosabb eleme a helyzetek kicsit sem nevettető, inkább szomorkás, fanyar mosolyt ébresztő humora. Egy kamaszsrác földig bedől a hároméveseknek szánt rugós robogón: bármilyen groteszk ez a helyzet, a néző érti, vele is előfordult ilyesmi.
Vancsó úgy gondolkodtat el, hogy nem tudjuk, csak sejthetjük, mi az, ami lemaradt a fotókról, mi az, amit a szereplők várnak, lesnek, amin meglepődnek. Máskor bizarr szerepcserékben látjuk a gyerekeket (egy pár a kapuban ölelkezik, mellettük az öcs az utcát söpri a kerítés előtt). A felnőtteket utánozzák, amikor játszanak, amikor a dolgukat teszik. Eltanulták a körülöttük élők mozdulatait: ahogy akarnak, lézengenek, elvágyódnak. Ahogy tűrnek, ahogy kétségbeesnek.
 |
| Megnyitó: 2006. szeptember 6. szerda 19.00 Megnyitja: Berg Judit, meseíró Közreműködnek a Magyar Állami Operaház Gyermekkarának tagjai, karigazgató: Gupcsó Gyöngyvér A kiállítás megtekinthető: 2006. szeptember 29-ig naponta 10-18 óráig Cím: Jövő Háza, Teátrum Piros Fekete Galéria, 1024 Bp. Fény u. 20-22. A belépés díjtalan. További információ » |
