nlc.hu
Szabadidő
Dublin – a zöld sziget fõvárosa

Dublin – a zöld sziget fõvárosa

Sem az ír sörökért, sem James Joyce regényeiért nem rajongok, így kíváncsian vártam, mit tartogat számomra Dublin. Kaptam esõt és napsütést, sok sétát és rengeteg élményt...





„Település a rőzsefonattal megerősített gázlónál”, azaz Baile Átha Cliath, ahogy az írek fővárosukat nevezik. Anno a hosszú név egy kis házcsoportot jelölt a Poddle-patak és a Liffey-folyó találkozásánál, amelyet később a megszálló vikingek „Dubh Linn”-ként emlegettek – az idők során ez egyszerűsödött Dublin elnevezésre.
Ki volt O’Connell?

Dublin központja átvitt és szó szerinti értelemben is az O’Connell Streetre esik. Az utca Liffey-folyó felé eső végén O’Connell hatalmas szobra áll, közvetlenül a róla elnevezett hídnál. Az O’Connell Street az 1740-es évekig csupán kis utcácska volt, akkor viszont átalakították, és 45 méter széles lett.

Érdekesség, hogy nemcsak az utca két oldalán, hanem annak közepén, egyik szobortól a másikig is kedvükre sétálhatnak a bámészkodók. Nyaranta szabadtéri kiállításokat is szoktak itt rendezni. Az utca derekánál, a Henry Street és Nth. Earl Street kereszteződésénél áll a 120 méter magas Fény emlékműve (Monument of Lights), amely a város közepét jelzi, kivilágított csúcsa a város több pontjáról jól látszik.








A Fény emlékműve a város közepét jelzi…

Daniel O’Connell, a „Felszabadító” nevét viseli Dublin egyik hídja is, amelyet 1780 és 1782 között építettek, igaz, akkor még Carlisle híd néven. 1880-ban kiszélesítették, így a híd szélesebb lett, mint amilyen hosszú.







A fél pennys híd
Kicsit távolabb a Ha’Penny gyaloghíd kovácsoltvas szerkezete szeli át a folyót, ahonnan egy szűk kapun keresztül a Temple Bar-ba jutunk. A híd 1816 óta a városkép része, és nevét onnan kapta, hogy régen fél penny volt a hídpénz.


A régi városközpont

A Temple Bar területe régen a Poddle-patak ártere volt, amely sokáig az Ágoston-rendi szerzetesek tulajdonát képezte, majd miután VIII. Henrik feloszlatta a szerzetesrendet, William Temple vásárolta meg, és itt építette ki az üzleti központot. Pár fényes év után évtizedekig Dublin egyik legelhanyagoltabb része volt, majd az 1980-as években kulturális és szórakozónegyedet alakítottak ki, színes házakkal, nyüzsgő utcákkal és zsúfolt éttermekkel. Szombatonként híres piacot tartanak itt, de könnyen beleszaladhatunk egy-egy érthetetlen performance-ba is.








A Temple Bar

Pár utcával arrébb Írország legrégebbi egyetemének épületei állnak. A Trinity College területén van a The Old Library, amelyben a híres Book of Kellst őrzik. A kódexet i. sz. 800 körül készítették, és minden megmaradt oldala gyönyörűen díszített. A látogatók mindennap más-más oldalát csodálhatják meg, ha van türelmük beállni a kígyózó sorokba.








A kötelet húzó tengerész szobra mókás képek alaptémája lehet…
Író, kagylóárus, tengerész

A Grafton Street déli sarkánál álló kagylóárus lány, Molly Malone szobra a legtöbb dublini képeslapon is szerepel. Ha erre járunk, érdemes végigmenni a Grafton Streeten, amely nem különleges házairól (ugyanis egyik ismert divatmárka üzlete mellett egy másik áll), hanem önjelölt művészeiről nevezetes. A legkülönbözőbb művészeti ágakban, az operaénekestől a lila hajú rappelő lányig mindenki megtalálható, sőt, még néhány virágárus is.


A város középpontját jelző oszlop közelében, az Nth. Earl Street elején James Joyce szobra áll, talapzatán gyakran üldögélnek megfáradt turisták. Még egy kedves köztéri szoborral találkozhat a Liffey-folyó déli partján a tenger felé igyekvő lelkes turista. Persze a tengerig nem jut el, mert a dokkok útját állják, viszont a kötelet húzó tengerész szobra mókás képek alaptémája lehet.








James Joyce szobrának talapzatán gyakran üldögélnek turisták…
Templomok, múzeumok, parkok

A templomokat szürke kövekből építik egész Írországban. Dublinban a St. Patrick Cathedral a legimpozánsabb. A legenda szerint a városfalon kívül, azon a helyen épült, ahol Szent Patrik megkeresztelte a dubliniakat. A régi városfal mellett épült a St. Audoren’s Churches, amely a legrégebbi, még ma is működő plébániatemplom, de érdemes megnézni még a Christ Church Cathedralt és a St. Mary’s Abbayt is.

A templomok és múzeumok mellett (a National Photographic Archive kifejezetten javasolt) érdemes kilátogatni a St. Stephen’s Greenbe, a  csendes, kellemes parkba, ahol csatlakozhatunk a füvön heverésző, padon üldögélő és ebédjüket fogyasztó emberek népes táborához. Vasárnaponként a park kerítésén festőművészek tartanak utcai kiállításokat és vásárokat. A különböző stílusok és témák jól megférnek az utca másik oldalán lévő jellegzetes György korabeli piros, kék, fekete, zöld ajtókkal. Viszont a Phoenix Parkot hatalmas területe ellenére is érdemes kihagyni, még a parkok iránt rajongó utazóknak is, mert látnivaló nem sok akad és a dubliniak is sportolásra használják.


Glasnevin, temető és botanikus kert

A belvárosi részt magunk mögött hagyva (az O’Connell Streetről a 13-as és 19-es, a Middle Abbey Streetről a 134-es busszal) könnyen megközelíthetjük Glasnevint. A temető, a Glasnevin Cemetery a Finglas Roadról nyílik. Itt található az ír történelem számos vezető alakjának síremléke, és a korábbi években számos látványos és provokatív temetés helyszíne volt.








A jellegzetes kelta keresztek és sírkövek különleges és felkavaró utazásra invitálják a kíváncsiskodót.

A jellegzetes kelta keresztek és sírkövek különleges és felkavaró utazásra invitálják a kíváncsiskodót. A temetővel hiába szomszédos, mégis a Botanic Avenue-ről nyílik a National Botanic Gardens. A 19,5 hektáros területen a világ minden tájáról nevelnek növényeket, közülük nagyon sokat pálmaházban. Nemcsak fák, bokrok és virágok között járhat a kíváncsi felfedező, hanem akár konyhakerti növényekkel is ismerkedhet.







Az ír fővárosban nincsenek rettentően magas épületek, a közlekedés bal oldali, és a belvárosi rész akár egy nap alatt, gyalog is kényelmesen bejárható. Ugyanakkor nem érdemes kihagyni Glasnevint sem, amelyhez igazán kisvárosi városrészeken keresztül juthatunk el.






Ulysses útján

Dublin az a város, ahol nemcsak felfelé, hanem lefelé, a járdára is érdemes figyelni. James Joyce híres regénye, az Ulysses Dublinban játszódik. A regény főhőse bejárja a várost, és rajongók vagy játékos kedvű turisták végigkövethetik útját. A járdába mélyesztett réztáblák a regény egy-egy sorát felidézve mutatják, hogy éppen merre járunk. Az O’Connell híd környékén két ilyen táblát is felfedezhetünk.



Közlekedés

A reptéri járatok közvetlenül a belváros szívébe viszik a turistákat. A 747-es járat az O’Connell Street és a repülőtér között közlekedik. A viteldíj 5 euró. Aki ezenkívül buszozni szeretne Dublinban, gyűjtsön össze jó sok fémpénzt, mert a buszon csak azzal tud fizetni, és ha nem pontosan számolta ki a jegy árát, visszajáróra ne számítson. Fontos még tudni, hogy a megállók és a stage-ek nem esnek egybe, de kár aggódni, az írek jókedvűek és segítőkészek.
Dublin Bus »

Fotó: Myreille

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top