 |
Hiába vagyok nagy apostola az olvasásnak, ezt a történetet ezerszer élvezetesebb a moziban végigkövetni, mint átverekedni magunkat a könyv majdnem ötszáz oldalán.
Sikerkönyvből sikerfilmet!
Örök dilemma, hogy elolvassam-e kedvenc filmem könyvváltozatát (mindig csalódás), vagy áldozzak-e időt egy bestsellerből készült filmre (sokszor kiábrándító próbálkozás). Aline Brosh McKenna forgatókönyvírónak nem remegett meg a keze, amikor filmre adaptálta Lauren Weisberger Az ördög Pradát visel című regényét. Először is megtartotta az eredeti címet. (Ez nem tűnik túl nagy érdemnek, sőt, szinte adja magát, magyar fordításban Weisberger könyve mégis A főnöknőm egy boszorkány címmel jelent meg.) Ezenkívül megtartotta a két főszereplő karakterét és a konfliktust, majd az eredeti sztori mentén írt egy másikat. Egy sokkal jobbat.
Talány, hogy a regény miért lett (ennyire) sikeres. Az írónő elfogult családja szerint még a Háború és békével is vetekszik. Én minden sorát úgy nyeltem, mint a száraz zabpelyhet: nagyon-nagyon nehezen. Idegesített és fárasztott, üres locsogásnál mélyebbre alig jutott, pedig az alapötlet tízes skálán tízest érdemel.
 |
Ördögi nők?
A divat kitartó szeretőként minden nő fejét elcsavarja. (Ki ne szeretne démonian szép lenni?) Elég egy gyönyörű cipő, egy remek szabású szoknya, és máris elcsábulunk. Nem meglepő hát, hogy lányok milliói az életüket is odaadnák egy olyan munkáért, amit egy híres divatlap szerkesztőségében kell végezni, és még az sem zavarná őket, ha mindezt a világ legborzasztóbb főnökének alkalmazásában kellene tenniük.
 |
A szerkesztőségben nemcsak követik a divatot, hanem Miranda vezetésével diktálják is. A haute couture ruhába bújtatott modellalkatú alkalmazottak között Andy szürke veréb, akinek ugyan megvan a magához való esze, ám bizonyítási vágyát kihasználva a divatvilág őt is magába szippantja. Beilleszkedik, részese lesz a monumentális gépezetnek, de főnöknője lehetetlen kérésekkel és elvárásokkal nemcsak megnehezíti, hanem teljesen lehetetlenné teszi életét.
Meryl és Miranda
Meryl Streepnek jól áll, ha gonoszt vagy nagyasszonyt játszik. Tekintete és arca kőkemény, úgy bújik a könyörtelen Miranda szerepébe, mintha saját bőre lenne. Képes egyetlen mozdulatba vagy szemöldökfelhúzásba akár tíz mondatot is elrejteni. Anne Hathaway viszont csak élő bábként mozog, így a film színesítése két mellékszereplőn múlt. Nigel (Stanley Tucci), a piperkőc divattervező és Emily (Emily Blunt), a sznob első asszisztens igazi bepillantást enged a divatmagazinok ördögüstjébe.
 |
Az ördög Pradát visel kitűnő szórakozást nyújt, viszont nem rengeti meg világképünket és nem gyúrja át lelkünket. A film alkotói nem képekkel illusztrált felolvasást mutatnak be, hanem (kihasználva a filmművészet lehetőségeit) jól vágott mozgóképekkel mesélnek. Nem vállalnak sokat, nincs bonyolult történet, ezer szálból építkező konfliktus, viszont lendületesen pereg előttünk a cselekmény, és annyi információ áramlik agyunkba szemünkön és fülünkön keresztül, hogy unatkozni nem lesz időnk.
 |
A film eredeti címe:
The Devil Wears Prada
Rendező:
David Frankel
Főszereplők:
Meryl Streep
Anne Hathaway
Stanley Tucci
Emily Blunt
Simon Baker
Adrian Grenier
A film hivatalos honlapja »
Forg.: InterCom
