|
Drinkwater szerzői fogása, ha úgy tetszik, érdeme ugyanez a (már-már) gyermeki őszinteség. Saját tapasztalatain, világlátásán keresztül vezet végig bennünket a megélt-megszenvedett válságon, a nehezen telő, évszakokat felvonultató időn, bemutatva annak megnevezhető és anonim tanúit.
Emberek és állatok ezek, fák és virágok, apró, eldugott falvak, meg a drámai sorsú, aszály és tűzvész sújtotta táj. Az embereket nem kíméli, nem is szépíti meg egyiküket sem. A nyers kíméletlenség, számító szándék éppen úgy kiderül róluk, mint másik, jobbik énjük rejtett tartalékai: a segítő szándék, a jó szív, a tiszta érzések és az őszinte életöröm akarása. Quashia az idős algériai vendégmunkás megjelenítése ugyan némileg Tamás bátyára emlékeztet, úgy látszik, ezt a terhes reflexet a brit alattvalóknak továbbra is viselniük kell. Üdítő hatású Drinkwater írása, még ha olyannyira bestseller is. Felejthetetlen a Camargue-i kirándulás, az alpesi zergevadászat, vagy a transzhumáló (vagyis évszakosan vándorló, költözködő) pásztorok ünnepének leírása. (E részleteket akármelyik utazási iroda beilleszthetné figyelemfelkeltő programjába.) Mint ahogyan a befejezés is felejthetetlen, de azt majd a könyvvel kettesben élje át a kedves olvasó.
Szerző: Carol Drinkwater
A könyv címe: Boldogság és Provence (The Olive Harvest)
Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó, 2006
