Hétköznapi varázslatok

A családi komédiák legtöbbször csak akkor érdekesek, ha a szomszédban zajlanak, és nem kell értük moziba menni. Egyébként is, szombat délutánonként mindig akad valamelyik tévécsatornán egy ezeréves darab, amit még az unalom feneketlen mélységeiben is lehetetlen végignézni.

A család kicsi kincse viszont megvalósította a lehetetlent – pimasz szatíra, és mégis megmarad emberségesnek. Olyan amerikai családi komédia, amelyet bátran ajánl az ember a barátainak, és biztosan tudja, nekik is tetszeni fog, mert ezen a filmen jókat lehet nevetni és sírni. Közben azért persze reménykedik, hogy nem kérnek az ajánlat mellé indoklást is, hiszen ha elmeséli a történetet, akkor éppen a film lelkét csavarja ki, abban pedig nincs semmi érdekes, hogy egy nagy család elindul a nem túl szép kislánnyal egy szépségversenyre, és közben lehetetlenebbnél lehetetlenebb kalandjaik akadnak. Az is elég soványka érvelés, hogy ez egy bájos film, amelyet az első pillanattól kezdve csak szeretni lehet, és amelyet gyönyörűen megkomponált képekből raktak össze.

Brunella Gasperini óta tudjuk, hogy egy bolond család felér egy áldással, ám a Hoover család egyetlen tagjának sincs ki mind a négy kereke, vagy éppen mindenkinek eggyel több jutott, ráadásul amikor úgy tűnik, éppen minden rendben van, akkor az öreg Volkswagen mikrobusz színesíti meg utazásukat.

A karakterek jókedv és szorongások között ingadoznak, mindenki a maga módján: a duci kislány a szépség miatt, az apa a sikertelen sikerkönyve miatt, a lúzernek tűnő idősebb fiú pedig pilóta tervei miatt. De jut a szorongásból az anyának, a nagypapának és még a nagybácsinak is. Amerikai filmekből jól ismert karakterek köszönnek vissza, de ezenkívül semmi sem szokásos. Nincsenek hősök a megszokott értelemben, sőt, valamennyien megbuknak az álmok megvalósításában, ám végül igazi családdá kovácsolódnak. Ez a család nem férne fel az amerikai álomcsaládok képeslapjára, sőt, a film ebből az ideából is gúnyt űz, viszont ez a világ legbolondabb családja, ahol mindenkinek bőven jut a szeretetből.

Fotó: InterCom

• Híd Terabithia földjére •

Túl gyorsan öregedtem meg. A Híd Terabithia földjére tökéletes film lett volna 12 és fél éves koromban, igaz, így pár évvel később sem volt rossz. Csak azt bántam, hogy részem egy kis darabja végig kívülálló maradt. A sablonos iskolai történetnek bájos ellenpontja a képzeletbeli világ, viszont az ifjúsági kalandfilm mezsgyéjét éppen csak átlépi. Persze a látvány tökéletes, a történet viszont hézagos, és csak kevés szerep jutott misztikus és furcsa alakoknak.

Jesse tipikus kamasz. Sem az iskolában, sem otthon nem érzi jól magát egészen addig, amíg a szomszédba be nem költözik Leslie, és ketten meg nem alkotják képzeletük csodálatos világát, amelyet Terabithiának neveznek el. Ebben a világban ők a leghatalmasabbak, viszont küldetésük és feladataik homályosak, összemosódnak a való élettel.

A film eredeti címe: Bridge to Terabithia Rendező: Csupó Gábor Szereplők: • Josh Hutcherson • AnnaSophia Robb • Zooey Deschanel • Robert Patrick • Devon Wood

Boldogok az álomvilágban, de igazán nem is tudjuk, miért kell értük aggódni azonkívül, hogy egy képzeletbeli szörny elől menekülnek, és az iskolában is van néhány nagyszájú alak, aki terrorizálja őket és a gyengébbeket.

Szinte az utolsó pillanatig várakoztam, hogy a hétköznapi történésekről a hangsúly átkerüljön a képzeletbeli birodalomba, de a valóság végig tartotta magát. Csitítanom kellett saját magam, hogy ne a várt fordulatokat lessem, hanem élvezzem a filmet. Tagadhatatlan, hogy a végén korosztálytól függetlenül mindenki vissza-visszakalandozik Terabithia csodálatos világába, és saját képzelete szerint tovább színezi hegyeit, völgyeit és mesés alakjait. Azonban nem valamelyik csodálatos lény a film legcsillogóbb szereplője, hanem Jesse kishúga. A kicsi lánynak jutott az a feladat, hogy a megfenekleni készülő filmnek újabb lendületet adjon, szinte minden jelenete végén nevet a közönség.

Fotó: SPI