Kultúrák találkozása
Megérkezésünkkor azonnal megüt Luang Prabang különleges hangulata. A francia koloniális időszakban felhúzott épületek könnyed eleganciája, a város fontos vallási szerepére utaló buddhista watok (templomok), a kellemes klíma és a házak előtt/mellett burjánzó trópusi növények látványa, illata és nem utolsósorban az ország kommunista múltjára-jelenére utaló kisdobosok, úttörők seregének egyvelege magával ragadó.
 |
| Az utak mellett burjánzó trópusi növények látványa magával ragadó |
A belváros teljes egészében a turisták kényelmét szolgálja. Szállodák, vendégházak, éttermek, kávézók, művészboltok és természetesen watok sorakoznak egymás mellett. A város nem túl nagy, a barátságos helybéliek és a város lassú, visszafogott életritmusa mégis könnyen rabul ejtheti az ideutazót akár egy hétre is.
Luang Prabang ősi királyi város, és 1995-től az UNESCO-világörökség része. A várost sokféleképpen meg lehet közelíteni. Aki gyorsan és kényelmesen szeretne megérkezni, esetleg kevés az ideje, annak a repülőút ajánlott. Közúton autóbusszal, bérelt autóval vagy motorral lélegzetelállító helyeken át vezet az út a távolban kék hegyek, az út mellett meredek völgyek, csipkézett hegycsúcsok látszanak. A legromantikusabb út pedig hajóval a Mekongon: a thailaoszi határról úgynevezett slow boat (lassú hajó) közlekedik. A kétnapos út a Mekongon igazi élmény a part mentén szabadon legelő bivalyok, a folyóban hálóval vagy késekkel halászó laosziak és a dombokon álló bambuszkunyhók egy számunkra teljesen ismeretlen életmódba engednek betekintést.
|
Ugyanekkor kezdődik a kopaszra borotvált fejű, narancssárga kámzsába (lepedőbe) öltözött szerzetesek menete is, akik libasorban mennek végig a főutcán, oldalukon egy kis bambuszdobozzal, és adományokat gyűjtenek. Sajnos mostanra ez a program akkora turistaszenzáció lett, hogy fotósok százai követik, és zavarják a vallásos programot.
Reggel nyolc körül már az utcákat is ellepik az autók. Természetesen ne a budapesti csúcsforgalomra gondoljunk itt személygépkocsi alig egy-kettő jár az utakon, azok is 30-40 évesek. Motorkerékpár már jóval több van, meg persze az Ázsiában jól ismert színes tuk-tuk-ok várják mindenhol a turistákat. A várost ilyenkor egyébként köd borítja, tízig úgy néz ki, hogy nem is lesz jó az idő, de aztán egy perc alatt kisüt a nap.
Egy idilli nap
Reggel a legjobb francia hagyományokat követő pékségek egyikében érdemes kezdeni a napot. Egy jó kávé után a városban kószálva fedezzük fel a helyet. Imádni való kisgyerekek szaladgálnak az utcákon, némelyik már elég idős ahhoz, hogy egy-két portékájával megkörnyékezzen bennünket. Nem ritka látvány, hogy egy egész család ül egy robogón, sok jó ember kis helyen is elfér, ugye.
A watok látogatása közben könnyen szóba elegyedhetünk a novícius szerzetesekkel. Tulajdonképpen ők keresik az alkalmat egy kis beszélgetésre, őszintén beismerve, hogy az angolnyelv-tudásukat szeretnék javítani. Készségesen mesélnek az életükről, vallásukról és a városról. Észre sem vesszük, és már elszállt egy nap. A szerzetesek mély énekhangja, monoton imádkozásuk emlékeztet, hogy már öt óra.
 |
| Az ország kommunista múltjára-jelenére utaló kisdobosok, úttörők serege nem szokatlan látvány… |
A naplemente a város közepén álló Phousi-hegyről a leggyönyörűbb. 328 lépcsőfok megmászása után a mekongi naplemente a jutalmunk. Estefelé kellemes 20 fokban szemügyre vehetjük az éjszakai piac kínálatát. A sok színes áru és a kis villanyégők a földön guggoló árusoknál igazán mesebeli hangulatot árasztanak. Kőből faragott sakkok, pipák, Buddha-szobrok, laoszi selyemsálak és ajándék pólók között válogathatunk, alkudozhatunk. Legkésőbb éjfélre teljesen sötétbe borul a város, ekkorra minden hely bezár, és mi is jobban tesszük, ha nyugovóra térünk.
 |
| Szállástippek Luang Prabangban | ||
Luang Prabangban nem nehéz szállást találni. A belvárosban egymást érik az ízlésesen felújított, régi francia épületekben található vendégházak, szállodák. Mi szilveszter napján érkeztünk, amikor zsúfolásig tömve volt a város turistákkal, de így is mintegy fél óra alatt találtunk szállást. A legtöbb helyen 10-20 dollárért (két főre) már igényes szálláshelyet találunk, 50 dollár körül pedig már a luxusigényeinket is kielégítő helyek akadnak.
|
A környéken rengeteg kiváló kirándulóhely akad. Több lenyűgöző vízesés található a város közelében, ezek közül talán a Kuang Si-vízesés emelkedik ki. Az egyórás tuk-tuk út apró falvakon vezet át, ahol az ősi életformákkal ismerkedhetünk meg. Kuang Si nem csupán egy vízesés, hanem egy egész vízesésrendszer. Egy-két méteres szintkülönbséggel türkizkék vizű medencék sora követi egymást, arasznyi lepkék repkednek virágról virágra egy számítógép képernyővédője sem lehetne harmonikusabb. És a medencék után egy közel 100 méteres vízzuhataghoz érkezünk, aminek a tetejére is felmászhatunk.
Hajóval a szent barlangba
Ha nem hajóval érkeztünk a városba, akkor minimum egy hajókirándulást kötelező beiktatni a programunkba. A várostól egyórányira északra található a Pak Ou (Buddha)-barlang, a laosziak egyik szent helye. A közvetlenül a folyóparton fekvő barlangban Buddha-szobrok ezrei láthatók az egy-két centiméterestől a több méter nagyságúig.
Egy kis történelem…
Lao törzsek az időszámítás utáni első században telepedtek le a mai Laosz területén. Függetlenségnek ritkán örülhettek, mert évszázadokon át a Khmer, majd a Sziámi Birodalomhoz tartoztak. 1893-tól francia védnökség alatt Indokína részévé vált az ország. Függetlenségüket 1954-ben nyerték el, de ezután polgárháború kezdődött a hatalomért. Kevésbé ismert tény, hogy a vietnami háború alatt az USA titokban bombázta az országot, Laosz keleti része a világ egyik legsúlyosabban bombázott helye. Az amerikaiak kivonulása Vietnamból lehetővé tette, hogy a szomszédos országhoz hasonlóan kommunista államhatalom alakuljon ki. Az elmúlt tíz évre a piacnyitás és a turizmus ugrásszerű fejlődése a jellemző.
Fotó: Papp Gergő
