nlc.hu
Szabadidő
Libiomfi Zsámbékon

Libiomfi Zsámbékon

2003. februárjában készült el a Libiomfi címû nagyjátékfilm, ami a 34. Filmszemlén három díjat is elhozott, és több mint 30 ezren látták moziban. Most a Zsámbéki Nyári Színházban is megnézheted.






Előadások: 
• 2007. július 26., 27., 28., 29. Zsámbék (Zsámbéki Nyári Színház)
• 2007. augusztus 2. Balatonföldvár (Balatonföldvári Szabadtéri Színház-Kulturális Kikötő)





A Libiomfit eredetileg is kétféle formában képzeltük el, színházként és filmként. A film magát a történetet meséli el, bemutatva e kicsavart világot, szórakoztatva de tárgyilagosan. A színház bevonja a nézőt az őrületbe. A film bemutatója után sok közönségtalálkozón vettünk részt, és ezeken is mindig szóba került a színpadi változat lehetősége (gyakorta nem is mi, hanem eleve a nézők vetették fel). Most megérett bennünk, hogy ezt valóra váltsuk. Az eredeti elképzeléseink és a film alapján megírtuk a Libiomfi című színdarabot. A színdarab nem a forgatókönyv egy változata, hanem egy teljesen önálló mű. Minden jelenet átalakult, új jelenetek és dialógusuk kerültek a darabba. A szerkezete is más, például a szöveg jelentős része (harmada) verses formába került, továbbá belekerült egy új (és igen fontos) dramaturgiai elem: A Kaszás. A Kaszás maga a halál, fekete csuklyában, kezében kaszával. Ő a mesélő, és a főszereplőkön kívül minden figurát ő játszik.

A Libiomfi története valós alapokon nyugszik. Az alapötletét Liebe Attila, „az ózdi fojtogató” adta, aki vidéki művelődési házakban az általa értelmezett Sztanyiszlavszkij-módszer szerint tanított színjátszást fiataloknak úgy, hogy közben fojtogatta tanítványait. A börtönből kikerülve újra oktatni kezdett…
A mi történetünk középpontjában is egy színházi rendező áll, aki meglehetősen sajátosan értelmezi Sztanyiszlavszkij módszerét. A rendező – Libi bᒠ– régi nagy álma teljesülhet azzal, hogy végre színre viheti az általa feldolgozott Micimackót. Castingot tart, és egy különleges módszer segítségével kiválasztja a kiválasztottakat. Szerephez jutni nem könnyű nála, hiszen csak az lehet kiválasztott, aki belelátja szerepét egy bögre kakaóba… A “dilettánsok” (vagyis a színészek) pillanatok alatt a körön kívülre kerülnek, és csak a valódi állatok – Malacka, Micimackó, Nyuszi, Bagoly és Füles – lehetnek majd szereplői az előadásnak.







Színlap 
Libi bácsi: Tamási Zoltán
Anikó bácsi, Libi élettársa: Dióssi Gábor
Kaszás, Nagyi, Rendőr, Libi bácsi papája: Sipos Imre
Zsolti (Mackó): Végh Zsolt
Angéla (Malacka): Stefanovics Angéla
Zoli (Nyuszi): Kálmánchelyi Zoltán
Csabi (Füles, Bagoly): Hajduk Károly
Zongorista: Kiss István
Díszlet: Murányi Tünde
Jelmez: Szűcs Edit

Rendezők: Végh Zsolt, Stefanovics Angéla, Kálmánchelyi Zoltán
Libi bᒠúgy véli, a próbafolyamathoz a legmegfelelőbb helyszín egy vidéki tanya, ahol zavartalanul faraghat állatszereplőiből valódi állatokat. Telnek a napok, múlnak a próbák, és a szereplők egyre közelebb kerülnek az általuk megformált karakterekhez, miközben egyre többet tudunk meg magánéletükről is. A szereplők egyre közelebb kerülnek egymáshoz emberileg / állatilag. Egyik nap, különös módon, a nagymama próba közben életét veszti. Innentől az események új fordulatot vesznek.

Egyik este úgy döntenek, ellógnak egy éjszakára és szórakoznak, kirúgnak a hámból. Az éjszaka során az egész világot körülutazzák, még a Marsra is eljutnak. Libi bᒠrossznéven veszi, hogy színjátszói végre magukra és egymásra találtak, úgy érzi, hogy ez az engedetlen magatartás az ő előadásának a kárára megy. Most megmutatja, valójában miben rejlik módszerének titka, hogy mi módon tudja állapotba hozni színészeit. Micimackó és társai megrettennek a mester agresszív magatartásától, ahogy oktatólag fojtogatja őket, és elmenekülnek a tanyáról.

Hosszas vívódás következik a mester és tanítványainak elszakadása után. A kakaó elfogyott. Libi bᒠmagánélete egyik pillanatról a másikra válságba kerül, egy súlyos veszekedés után élettársa, Anikó bácsi is elhagyja őt. Micimackó és Malacka között lángra gyúl a szerelem, de az elszakadt „állatok” így is érzik, hogy életük nem lehet teljes mesterük nélkül, elhatározzák hát, hogy meglepik őt, és létrehozzák a Libi bᒠáltal elképzelt előadást.

A végén természetesen minden „megoldódik”, hiszen Anikó bácsi visszatér az ő szeretett urához, és az előadás is beteljesedik úgy, ahogy azt Libi bᒠakarta: Malackát elönti az árvíz, Micimackó leesik a fáról és szörnyethal, Nyuszit lelövik az üzletfelei, és Füles elveszíti a farkát…






Hozzáfűzés a színdarabhoz

A darab annak a tragikomikumát mutatja meg, hogy milyenek vagyunk, amikor a legjobb szándékkal bátran szembenézünk a sorsunkkal, ám tévesen ítéljük meg szerepünk a világban, illetve saját sorsunkban. Libi bᒠtanítványai (a kiválasztottak) talajvesztett kisembereknek hiszik magukat, pedig valójában nagy formátumú, jobb sorsa érdemes hősök, ugyanakkor Libi és Anikó kisstílű komikus figurák, akik ezzel szemben tragikus hősöknek képzelik magukat. A tragikomikus végkifejletben (a fiatalok belehalnak az előadásba, amit mesterük párjával együtt végigalszik) mindenki megtalálja saját szerepét. A fiatalok hőssé, Libiék bohóccá válnak. Ekkor kerül mégis minden a helyére. Az előadás egy olyan naiv kalandra hív, melyben beteljesíthetjük sorsunkat, hogy egyek lehessünk önmagunkkal. És helyreáll a világ rendje. Ami ebben a világban azért elég bizarrul néz ki.


A díszlet

Az előadás fő színpadi eleme egy sokféleképpen átalakítható, mozgatható, berendezhető szekrény, mely segítségével a helyszíneket, tereket határozzuk meg. (Ez a szekrény Libi bácsihoz kapcsolódik – az apja szekrénye – és a történetet ezen keresztül látjuk.) Az előadás helyszíneit ez az egyetlen díszlet határozza meg, mely mindig átalakul (berendezzük, földre fektetjük, kisebb ablakokat, fakkokat nyitunk belőle…). Például az egyik jelenetben berendezünk egy komplett vonatkupét, a másikban viszont már autóvá változik. Így hol egy ház belseje lesz, hol autó, kerti konyha, ajtó, ablak, koporsó… Ezzel Libi bácsi szekrénye állandó meglepetést okoz a nézőnek, mint valami rejtelmes, varázslatos dolog, mint amilyen Libi bᒠsötét múltja…


Az előadás játékstílusa

A prózai jelenetekbe sok improvizatív, interaktív helyzetet szeretnénk csempészni. Egy élő, happening jellegű, szabad előadást képzeltünk el. A történetvezetés, a versek és a dalok erős belső struktúrát adnak az előadásnak, de a prózai jelenetek könnyed improvizatív játékmódja állandó belső kontrasztot és feszültséget teremt. Egy olyan szabad, közös játék lehetőségét nyújtja az előadás, mely mégis szigorúan halad egy konkrét történet mentén, időről-időre fix megállókkal (ezek a versek és a dalok).

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top