| Az előadás a következő helyszíneken és időpontokban lesz látható: 2007. dec. 2. Egyetemi Csarnok, Győr 2007. dec. 3-4. Papp László Sportaréna, Budapest 2007. dec. 5. Főnix Csarnok, Debrecen 2007. dec. 6. Steel Arena, Kassa, Slovakia 2007. dec. 8. NTC, Pozsony, Slovakia 2007. dec. 9. Aréna Savaria, Szombathely További információk » A Chanbara honlapja » |
A kardforgatók december 2. és 9. között Magyarországra is ellátogatnak, s Budapesten kívül most Győrben, Debrecenben és Szombathelyen mutatják meg, hogy mi történik ha a japán harcművészet találkozik a kelet lüktetésével.
Ma a szamuráj kard hallatán egy halálos fegyverre gondolunk, filmek és mutatványok parádés kiegészítőjeként jut eszünkbe, nem is beszélve a japán dobról, amiről szinte semmit nem tudunk azon kívül, hogy egy tradícionális keleti hangszer. “Sajnos az eredeti értelmét és fontosságát kezdik elfelejteni az emberek, ezért tartom rednkívül fontosnak, hogy azt a szellemiséget, ami ezekhez az ősi távol-keleti eszközökhöz tapad megőrizzük, és a bennük rejlő energiát minél több emberhez eljuttassuk!” vallja a show szervezője, aki 2005-ben találta ki a Chanbara projektet.
 |
A legendák szerint az első szamuráj kardot, a katanát még a 7. században készítette a Amakuni, a híres mester Yamatoban. A háborús évszázadok során 900 és 1450 között a kard szerepe átalakult, és alkalmazkodott a harcokhoz. A kovács mesterek tökéletesítették a pengét, nagyon ügyelve a legjobb minőségű anyagok kiválasztására, és a megfelelő elkészítési stádiumok betartására, így alakult ki a penge készítésének mestersége, amely hosszú folyamattal tökéletesíti a kardot. A katana magába foglalta a kor harcos kasztjának esztétikai, szociális és harci ideológiáját. 1876-ban a Japán kormány betiltotta, amely még tovább növelte a kard már amúgy is misztikus státuszát. . E kard egyszerre a japán harcos lelke és szelleme, szimbolizálva a japán hagyományok mindenkire vonatkozó szigorú hatalmát. Ma már inkább sport formájában és bottal helyettesítve él az aido harcművészet részeként.
 |
A wadaiko a legrégebbi japán hangszer, amely akkor keletkezett, amikor rájöttek, hogy egy üreges fahasáb szabályos ütögetése különleges hatással van az emberekre. Később állatbőrt húztak a fahasábra és így nyerte el modern formáját. A japán ünnepségek nélkülözhetetlen szereplőjeként teljesen beolvadt a népi hagyományokba, sőt néha a harcosokat dobszóval volt szokás elküldeni a csatatérre. A japán dob elkészítése évezredek során tökéletesedett, s ma leginkább a Daiko és Taiko dobok formájában szerepel több más hangszer mellett, kiegészítve a nyugati hangzást egy kis keleti ízzel. A monotón lüktetéstől kezdve a legváltozatosabb kortárs ritmusvilágig mindent felhasználnak, hogy a közönséget extatikus állapotba hozzák a dobshowval.
| A 8 év alatt 900 előadást megélt show, világszerte többmillió eladott jegy után egy teljesen felújított és modernizált verzióval debütált a tavalyi Edinburghi Fesztiválon. Több mint 24 előadással, 10.000 nézőt elkápráztatva kiérdemelték a leginspiratívabb fesztiválprodukció díját is. A 2007-es évben csak az európai turné során 60 helyszínen lépnek fel, többek között Anglia, Dánia, Hollandia, Magyarország és Olaszország közönségei előtt. |
Ha valaki szereti a távol-keleti filmek néhol irracionális világát, a maguk emberfeletti jeleneteivel, akkor ebben az előadásban megtalálja mindezt úgy, hogy nincs vágás, kaszkadőr, az egész történet a szemünk előtt, élőben játszódik le lenyűgöző díszletekkel. Minderre garancia a show vezető kardmesterének munkája, akit már korábbról ismerhetünk, hiszen Uma Thurman üvöltve tomboló bosszújeleneteit ő koreografálta a Quentin Tarantino-féle Kill Bill mindkét részében. Tetsuro Shimaguchi egyáltalán nem új a színpadi szakmában sem, hiszen előző előadásában a Yamato dobosaival dolgozott együtt, amely szintén nem ismeretlen hazánkban (Yamato turné Budapest, 2007 február).
Ez az előadás nem csak a harcművészeteket ismerőknek szól, hanem bárki másnak is: a dobok hangjai, az elképesztő akrobatikus képességek és harcművészeti technikák olvadnak össze egy lélegzetelállító, elegáns és dinamikus produkcióvá, melytől az előadás végére megjön a kedvünk, hogy mi is a színpadra pattanjunk.
