Mézengúz

Milyen feje van?

Hiába a sok szájhúzogató kritika, minden ember, aki szerette a Shreket, kíváncsi lesz a Mézengúzra. Engem sem lehetett volna lebeszélni, és én sem beszélnék le senkit a Barry B. Benson nevű méhecske kalandjairól. Kedves történet sok poénnal, de ugyanolyan, mint általában az animációs filmek. Gügye sztori látványos képekkel és kacagtató beszólásokkal. Az átlátszó és foghíjas történet miatt nem szoktunk hangot adni csalódottságunknak, ha legalább a karakterek szerethetőek. A Mézengúzban viszont éppen Barry B. Benson figurája sikerült a legidegesítőbbre, feje a legjellegtelenebb és legidegesítőbb. A méhkas összes többi szereplője lekörözi.

Az úgynevezett 3D-s emberfigurákkal az a legnagyobb baj, hogy úgy tűnik, mintha futószalagon gyártanák őket: minden mesében ugyanolyanok. A testhez képest túl nagy fej, óriási, mangás szemek, fitos, alig látható orr, nőknél szív alakú pofi, férfiaknál olyan szögletes állszerkezettel, amilyennel csak Johnny Bravo rendelkezik. Egyéniség nuku. Tudom, hogy nem lehet mindenki Shrek vagy éppen nyúllábú szamár, de azért legyenek jellegzetes külső személyiségjegyei is.

Még egy negatívum, és utána dicséretek jönnek

A mozi első képkockái után mindenre számítottam, csak arra nem, ami éppen következett. A film felütése egyben remek ígéret is. „A méhek nem tudnak repülni. Legalábbis a fizika törvényei szerint, hiszen szárnyuk túl vékony viszonylag nagy testükhöz képest, s így képtelenség a levegőben maradniuk. A méheket azonban mindez nem érdekli.” Mindezek után e rendkívüli rovarok nem tesznek mást, mint beperelik az emberiséget jogtalan mézelkobzás, mézfelhalmozás és -fogyasztás miatt. Ekkor még reménykedtem valami furfangos fordulatban. De hiába. A sztori csattanója igencsak ellentétes a fizika törvényeire fittyet hányó vagány méhecskék filozófiájával: mindennek és mindenkinek megvan a helye és szerepe. Szóval, a nagyszájú és lázadó Barry B. Benson akkor tenné a legjobban, ha visszahúzna a kollektívába, és szorgosan gyártaná a mézet ahelyett, hogy ügyvédet játszik és kihasznált (?) állatok megsegítőjeként tündököl.

Csak azért izgultam, nehogy valamelyik gyerek feltegye a „miért?” kérdést, mert annyi logikai buktatón bukdácsol át a mézes mozi, hogy nagyon hamar én magam is belevesztem volna a magyarázatba, és ellentmondásokba kerültem volna vagy saját magammal, vagy a vásznon látottakkal. Arra pedig már gondolni se mertem, mi lesz a következő torokfájásnál. Megeszi, vagy visszautasítja a mézet, „a méz a méhecskéké” felkiáltással.

Kár lenne kihagyni

A látványra és a trükkökre nem lehet panasz, az alkotók kitettek magukért, és bár elnagyolták a főszereplőt, a mellékszereplők igen remek karakterek, és roppant mókás szituációkba keverednek. Minden fanyalgásom ellenére, a Mézengúzt látni kell, főleg a meserajongóknak. A mozi erőssége a kicsit gúnyos, olykor szarkasztikus poénok, amelyek kitartanak a film végéig, és ugyanolyan erővel durrognak, mint az első lendületnél. Mivel nem lehetek poéngyilkos, így a legviccesebb beszólásokat nem sorolom fel, annyit viszont leírok, hogy „vérszívó”, illetve „fullánk”, a többi pedig a moziban a helyére kerül.

Eredeti cím: Bee Movie

Rendezte:
Simon J. Smith
Steve Hickner

A film hivatalos honlapja »

Forgalmazza: UIP Duna Film