Út a vadonba

Egyszer az életben

Nincs annál bátrabb, romantikusabb és veszélyesebb dolog, mint szembeszállni a konvenciókkal, és nekivágni a világnak, bakancsban és hátizsákkal felfedezni a természetet. Ki ne játszott volna el ezzel a gondolattal legalább egyszer, de ritkán jutunk annál tovább, hogy csendes áhítattal nézzük a hegymászókat, a világutazókat, a siklóernyősöket, és az erdőben szigorúan követjük a turistajelzéseket. Christopher McCandless (Emile Hirsch) 22 évesen másféle utakat keresett. Miután lediplomázott, jótékonysági célra ajánlotta fel pénzét, megváltoztatta a nevét, elhagyott minden hivatalos iratot, amely régi életéhez fűzte, kilépett a rendszerből, amelyet a családja és a társadalom előrajzolt neki, és nyakába vette Amerikát.

Nagy utazás

A McCandless életét bemutató film alapjául Jon Krakauer bestsellere szolgált, amelyből Sean Penn írt forgatókönyvet, de mindkettőjük alkotómunkáját a tényeken kívül átszövi a képzelet. Adatmorzsákból, töredékinformációkból rajzolták meg McCandless útját a dél-dakotai búzamezőktől a Colorado folyó zuhatagain és egy kaliforniai neohippi-kolónián át egészen Alaszka áhított, ám veszélyes vadonjáig, ahova nem vitt mást, csak egy zacskó rizst, egy puskát, hálózsákot és néhány könyvet.

Elképzelt valóság

A mozi minden pillanata hiteles és egyetlen pillanatra sem túlzó vagy demagóg, pedig McCandless sorsáról nem lehet érzelemmentesen mesélni. A legtöbb „felismerést”, amely McCandless jellemfejlődésének egy-egy fontos állomása, eddig is ismertük a közhelyszótárból, de eddig csak üres szavak voltak, most azonban megteltek mosollyal, könnyekkel, igazi tapasztalattal. A film, szerencsére, semmit sem magyaráz, mindent csak bemutat, és hangulata tökéletesen illik ahhoz az önarcképhez, amelyet McCandless holtteste mellett a fényképezőgépében találtak. A képen egy fiatalember boldogan mosolyog a lencsébe, mögötte a „varázsbusz” (az alaszkai vadonban talált egy elhagyott buszt), amely a nagy kaland során menedékévé vált. Naiv idealizmus tiszta tüze ég szemében.

Bátorság vagy botorság?

A tragédia tükrében a nagy kaland inkább botorságnak tűnik, de amikor a gyönyörű természeti képeket nézzük, és végigkísérjük McCandlesst az úttalan utakon, napsütötte búzamezőkön és havas tájakon, mindezt Eddie Vedder (Pearl Jam) borongós zenei aláfestésével, inkább olyan jelzők járnak a fejünkben, hogy bátorság, teljes és igazi élet meg valódi boldogság. A film után pedig ízletesebb az alma, kedvesebb a tavasz, és ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy vegyek egy zacskó rizst. Biztos, ami biztos.

Írta és rendezte: Sean Penn

Szereplők:
Emile Hirsch
Marcia Gay Harden
William Hurt

Eredeti cím: Into the Wild
Gyártó: Paramount, 2007

Országos bemutató: 2008. április 3.

Forrás: UIP Duna Film