Fürdőket teszteltünk – 2. rész

Kehida Termál gyógy- és élményfürdő

Az alaplehetőség a belépésre az élményfürdő. További drágább verzió az élmény és termál, még további és még drágább az élmény, termál, szauna. Mivel jól átfáztunk (januári evezésről jövünk a Hévíz-patakról), a szaunásat választjuk, de mert nagyon drága, csak a kétórásat, amiben ugye kódolva van, hogy észnél kell lenni, figyelni az órát, beosztani a lehetőségeket, és így sehol sem annyit maradni, amennyit szeretnénk, hanem annyit, amennyit lehet.

A pénzünkért kétféle karszalagot kapunk, és jegyeket a szaunatörölközőkhöz. Eligazítást viszont nem nagyon, de találékonyak vagyunk, meg láttunk is már hasonlót, elvergődünk tehát valahogy addig, hogy ott állunk fürdőruhában, és keressük a bejáratot. Az öltözőből a fürdő bejáratát. Hiába. Segítséget kérünk, és két bejáratot mutatnak, egy férfizuhanyozót és egy női zuhanyozót. Elméletileg nem is lenne baj ezzel. A legtöbb uszodában átmegyünk a zuhanyozók előtt, ez a ráutaló magatartás, hogy ugye előfürdőt kellene használni a medencébe merülés előtt. De itt közösen öltöztünk, koedukáltan, közösen indulunk befelé, és itt szétválunk, hogy egy ajtók közé zárt normál zuhanyozó zuhanyozófolyosóra méretezett középfolyosóján átjutva, majd a végén újra egyesülve, egy lépcsőn feljutva, egy recepcióspult mellett jussunk az élményfürdőbe. A belépés tehát egyáltalán nem parádés.

Megpróbáljuk gyorsan átlátni a helyzetet. Forgóajtók következnek, ahol csak a műanyag órák érintésével jutunk át. A szaunaoázis az emeleten van. Mikor feljutunk, kapunk a jegyünkért vékony lepedődarabokat, a férfiak értelemszerűen (?) feleakkorákat, mint a nők, és elmondják, hogy a szaunát csak fürdőruha nélkül, lepedőben lehet használni, a merülőmedencét és a pezsgőfürdőt csak fürdőruhában, vagy meztelenül, de lepedőben semmiképp sem. Öltöző viszont nincsen, csak egy WC és egy dupla zuhanyozó, ahol randomszerűen hol meztelen, hol fürdőruhás emberek vannak. Ottjártunkkor a férfiak voltak jobbára pucérak, a nők megelégedtek az egy pillanat alatt átnedvesedő és ezzel átlátszóvá váló leplek mögé rejtett bájaik izgató elleplezésének kísérletével.

Nem nagyon megy nekünk ez a közös meztelen szaunázás. Valahogy nem erre vagyunk szocializálva. Minden szaunában erről füstölgött a közönség. Persze lehet az jó, de miért kötelező? Egyfelől, miért vagyok a mások meztelenségével való szembesülésre kényszerítve (nekem ez is éppen elég megpróbáltatás), de hogy engem miért köteleznek meztelenségre, akaratom ellenére? Az kinek jó? Egyáltalán, itt vagyok az ellazulás és az átmelegedés vágyával, és a legmagasabb árakon, a legmagasabb túlszabályozottságban kell részt vennem. Miért kell ide ennyi szabály?

De mint ahogy lenni szokott, a gőz nagyon jó, akkor is, ha nem elég meleg, és ha a teljesen átvizesedett lepedőm alatt gyakorlatilag meztelenül üldögélek. Jó sokáig, hogy mégis átmelegedjek, ha már kifizettem a belépőt. Utána egy függöny mögött rövid harc következik, amelynek során felrángatom a vizes fürdőruhámat, és merülök a hidegbe (nem rögtön átforrósodva, csak kicsit később), pedig a merülőmedence a körüljáró Kneipp-lábalóval jól közelíti a tökéletest.

A pihenő mellett teát lehet inni, ami nagyon kedves és jó ötlet, élünk is vele. Rövid pihenés után (ne felejtsük el, nincs sok időnk) a teához felkínált mézadagunkat egy kis műanyag bögrében bevisszük a szaunába, és magunkra kenjük. Nem ragad, kenhető, az izzadsággal együtt szépen szétterül, és a tág pórusokban eltűnik. Utána viasszerű réteget érezni, lepereg rólunk a víz, mintha impregnálva lennénk, és finom puha a bőrünk, nem kell krém, hogy ne legyen száraz a víztől.

A termálfürdő medencetere térélményként katasztrofális, de a víz elég meleg – 36 fok lehet, nincs kiírva. Van kevés számú lezúduló masszírozó. Az élménymedencetér érdekes, van egy sodrómedence, amelynek a közepén örvény van, és egy egészséges, nemzőképes korban levő férfi ül mellette, azért, hogy elzavarja azt, aki közeledni próbál hozzá. Mert veszélyes. Egyébként itt is elég meleg a víz. Van még csúszda is – mentem egyet rajta (még mielőtt lejár az időnk), gyors, és egy része tök sötét, ami félelmetes. A cső belsejében világító pici fények szépek, reményteliek, és aztán szerencsére mindjárt vége is van.

Széchenyi gyógyfürdő és uszoda

Körülbelül tudjuk már, hogy mi vár ránk. Napsütötte nyitott medencék, dekoratív falak között. Az épület szépsége díszlet. Használatlan, a lelátókon nincsen semmi. Talán amikor verseny van? Itt van verseny?! Valahogy képtelenek vagyunk belakni a tereinket. Nem is alakulnak ki terek. Csak körítőfalak vannak. Látvány. Háttér. Díszlet. Az az egyetlen, amit a vandál bandától meg lehet védeni. A függőleges felületek (bár akkor még nem beszéltünk a firkálókról). Végig az az érzésem, hogy próbálják megőrizni tőlem, a barbártól ezt az egészet.

Végigvezetnek, rám szólnak, nem nyúlhatok semmihez, nem szabad leülnöm, enni meg végképp nem ehetek. Van ugyan pár pad, és van egy eldugott kis büfé, de nem értem, nem kényeztetnek, csak kötelességből, kényszerűségből tűrnek el. Meg is próbálok viselkedni.

A szaunában egy hosszú folyosón ülünk hosszan, mint egy vagonban, és a falat nézzük a pincéből. Annyira meleg van éppen, hogy a fluktuáció elég legyen ennek a nagyszámú népségnek, hogy időben kisziszegjen az átforrósodott padlón, és átadja a helyét a folytonosan özönlő újaknak. Megyünk is hamar, kellemetlen hely. Sokan vagyunk. Sokfélék. Egyikünket sem szeretik itt. Egy szaunát – kérem tisztelettel – meg kell tervezni. De ha már nem, akkor legalább illene követni a hagyományokat. Egy szauna nem lehet ötvenfős, még akkor sem, ha egyszerre ötvenen akarják használni. Akkor kell hat darab kilencfős. Zsongunk, folydogálunk, szétáradunk.

Van viszont hideg merülőmedence a szauna mellett, és jégkocka-automata, amit csak pár nap múlva tudunk értelmezni, mi szegény, gyakorlatlan látogatók. Merthogy be kellett volna vinni magunkkal a szaunába a jeget, és futtatni lehetett volna a sercegő bőrünkön.

A Gellért kőbe vésett feliratain megrettenve, azon szocializálódva mi azonban már semmit nem merünk bevinni a szaunába, semmivel nem merjük bekenni magunkat, és illatokat sem próbálunk eregetni. Központilag meg sajnos nem teszik.

Az élményfürdőrész éppen ugyanolyan, mint az összes eddig látott élményfürdő. Lehet, hogy egyvalaki építette az összeset? De legalábbis ugyanaz találta ki.
Itt is van körbefordulós áramlat, de engem sajnos egyáltalán nem érdekel, mert sem ellenállni, sem sodródni nem szeretek.
Talán tizenévesen az ismerkedésben tudna segíteni.

A fel-feltörő bugyogásokért itt is meg kellene küzdeni, de olyan illetlen harcolni, lesni, rámozdulni, kiszorítani, foglalni egy ilyen ellazulós helyen. Így jobb híján csak nézem a meccset. A lépcsőről, amely a másik medencében körben van, és a közepén nincsen semmi. Csak jó nagy üres víz.

Nem itt voltak a sakktáblák? Most csak egy van, a szélén körülállják vagy tízen. Erre sokkal jobban kellett volna vigyázni. Mert az tényleg valami volt. Hidegben a gőzölgő vízben sakkozó férfiak. Ez jellegzetesebb, mint a körítő díszletek, amelyekre annyira büszkék vagyunk.

Tipp: olvasd el kritikánkat a Dagályról és a Rudasról is. Kattints ide! »

Wellness.lap.hu
Termál.lap.hu
Gyógyvíz.lap.hu