Ha Ibizára készülünk, két dologban biztosak lehetünk: a tengerparti homokban minimum egy
elhagyott fehérneműt találunk, illetve arra is nagy a sansz, hogy fejünkre esik egy paparazzi. Az elsőt nem magyarázzuk, a másodikhoz pedig csak annyit fűzünk hozzá: a parányi szigeten annyi mega- és gigasztárt találni, mint tenger gyümölcseit szervírozó pincért.
Mondjuk úgy: a feltételek ideálisak. A mediterrán földdarabon a napsütésből sosincs hiány, a tenger borzongatóan kellemes és kápráztató, és a sziget minden olyan jellemzővel bír, amely biztosítja a felejthetetlen vakáció összes kellékét. A szülőknek hozott fényképeken például egy sor történelmi és kulturális emléket tudunk megmutatni, feltéve, ha nem kattintottunk össze háromkártyányi anyagot valamelyik nemzeti parkban. A növény- és állatvilág ugyanis durván sokkolja az embert – nem véletlen, hogy a fiatalok mellett a családok is szívesen jelölik ki úti célnak a 45 kilométer hosszú és 25 kilométer széles szigetet. Apu és anyu fauna- és flóraismereteit ugyanis maximálisan lefedi még egy nyúlfarknyi túra is a „fehér” szigeten.
A „fehér” jelző már-már elcsépelt, de legalább igaz, mivel a kilométereken futó fehér homokos tengerpart adja meg a sziget legmarkánsabb karakterrészletét. Vélhetően ettől fehéredett el az UNESCO bírálóbizottsága is, amikor szó nélkül nyilvánította a komplett Ibizát a világörökség részévé. Ehhez sokat tett hozzá a főváros, Ibiza (katalán nevén Eivissa) is, amely óvárossal, a büszke hajós nemzet emlékeivel és a jelenkorhoz tökéletesen idomult modern városrésszel is büszkélkedhet.
 |
| Tipikus ibizai fehér ház |
Európa legszebb napfelkeltéjét rendszeresen San Antonióban tartják, Santa Eulaliában pedig a legszebb reggeliket tálalják fel, lévén ez utóbbi városka a sziget gasztronómiai központja. Ha valaki inkább folklór-, mint gyomorérzékeny, akkor utazzon Santa Ines, San Carlos, San José vagy San Miguel falvakba, és ha megérkezett, engedje, hogy a helyiek borral és fatálas húsokkal kínálják.
És akkor most kirakjuk a 18-as karikát a bal alsó sarokba… Ibiza ugyanis leginkább zsúfolt és izgalmas, vad és bódító, zenés és táncos, hangos és indiszkrét éjszakai életéről híres. Talán sehol sem bólogatnak annyian a „kutyaharapást szőrével” tételmondatunkra, mint itt, és talán sehol sem alszanak délelőttönként annyian a tengerparton, mint itt. Az este azonban hamarabb eljön, mint a chartergép, így mindig van erő és lelkesedés újra bizonyítani: bulizni és élni jó.
Egy sor olyan világhírű szórakozóhely működik a szigeten, amely önfeledt dalok ihletője, amelyek egyaránt vonzzák a gazdag és híres és a nem oly gazdag, de vagány és szép vendégsereget. A legnagyobb bulikat a fővárosban, Eivissában, illetve Sant Antonióban tartják. Fontos adalék, hogy itt működik a világ legnagyobb szórakozóhelye, a San Rafael településen található Privilege, amely sacc per kábé tízezer ember szórakoztatásáról gondoskodik egyszerre. A szám imponáló, a tanács pedig jogos: ha valakivel randit beszélünk meg ide, hanyagoljuk a „táncparketten majd megtalállak!” formulákat.
 |
| Vízi buli az Es Paradis-ban |
Ha vízi bulikban szeretnénk részt venni, akkor menjünk az Es Paradis-ba, ha pedig a világ legjobb szórakozóhelyének megválasztott bulihelyszínre igyekszünk, akkor a taxis fülébe az Amnesia nevet suttogjuk, persze ha nem felejtjük el…
Az elsősorban az elektronikus tánczenére összpontosító szórakozóhelyek mellett persze csendes pubok és a világ összes létező stílusát és hangszereit felvonultató helyek között is kalandozhatunk, mint annak idején Juhász Előd a körúti zenebutikban.
Mielőtt azonban párterápiára iratkoznánk be, miután kedvesünk felveti, hogy az idei nyáron Ibizára menjünk, sietve hozzátesszük: a földdarab voltaképpen a szerelmesek szigete. Mi is lenne más, ha az egész sziget romantikus kis utcák, fehérre meszelt házak, barátságos vendéglők, remek szállodák, kényelmes napozóágyak és a vendégre mindig figyelő helyiek gyűjtőhelye.
Ha nekünk mégsem tetszik, akkor két dolgot biztosan megtudhatunk magunkról: a szívünk mélyén irodalomelméleti levéltárban szeretnénk dolgozni, illetve úgy léptük át a nyugdíjkorhatárt, hogy erről sem az anyánk, sem az OEP nem értesített bennünket.
Ibiza.lap.hu
Mediterrán.lap.hu
Utazás.lap.hu
