Ewan McGregor, a szexi motoros

A két angol színész, a Star Warsból és a Moulin Rouge-ból ismert Ewan McGregor és Charley Boorman újabb motoros túrára indult. Tizenkét hétig tartó útjuk 2007. május 12-én kezdődött Skóciában és augusztus 4-én ért véget Dél-Afrikában. A két színésztől egyáltalán nem állnak messze a motoros kalandtúrák, hiszen ez előtt az út előtt a Londontól New Yorkig tartó föld körüli túrát is teljesítették. A mostani kaland abban különbözött az előzőtől, hogy amíg az egy nyugat–kelet irányú föld körüli út volt, addig a Long Way Down névvel illetett út az Egyesült Királyság legészakibb pontjától Afrika legdélebbi pontjáig, Cape Agulhasig tartó utazás volt.

A csapat 12 hét alatt 14 országon és két kontinensen vágott át, és ezalatt igen sokféle tereppel kellett megbirkózniuk, a kopár sivatagoktól kezdve egészen a sűrű dzsungelekig. A két színésznek azonban egyik terepen sem akadt semmilyen gondja, hiszen már öreg rókának számítanak ezen a téren.

A 24 ezer kilométeres út előtt a páros nyakig merült az előkészületekbe, s ez az ő esetükben korántsem csak a poggyász összekészítését jelentette: a veszélyes terepre tekintettel emberrablási szituációkat gyakoroltak, elakadt líbai vízumuk után telefonálgattak, felkészültek az országhatárokon rájuk váró egzecíroztatásokra, és – ami talán a legnehezebb – megpróbálták lebeszélni Ewan eddig soha nem motorozó feleségét, hogy elkísérje őket…

Ewan és Charley a kiindulási pontjuktól – a skóciai John O’Groatstól – dél felé haladtak, ahonnan Közép-Európa felé vették az irányt, keresztülhaladva Franciaországon, Svájcon és Olaszországon. Az európai út nagy része aszfaltos volt, az igazi kihíváshoz a Földközi-tengeren átkelve értek el.
A két motoros Tunéziát, Líbiát, Szudánt, Etiópiát, Kenyát, Ugandát, Ruandát, Tanzániát, Malawit, Namíbiát és Botswanát érintve jutott el Dél-Afrikába. A páros nem volt egyedül a túrán, hiszen az utat végig dokumentálta egy filmes stáb.

– Minek a hatására döntöttétek el Charley-val, hogy ilyen hosszú motoros túrákra indultok?

– Világot akartunk látni, motorozni és nagyokat nevetni!

– Ez volt a második ilyen hosszú utad a világ körüli után. Miben különbözött ez az előzőtől?

– Teljesen más volt. Afrika egészen más, mint azok az országok, amelyeken átvágtunk Közép-Ázsiában. A legfontosabb dolog, hogy meg akartuk mutatni az embereknek Afrika igazi arcát, annak sokoldalúságát. Mind az éhínséget, mind a vadvilágot, mind azt az Afrikát, amely e kettő közt van. Arra jöttünk rá, hogy itt minden országnak megvan a saját egyénisége, egyedisége, és mind nagyon más.

– A hatalmas fizikai igénybevételt, amelyet a terepmotorozás jelentett, a hosszú, magányos órákat a nyeregben és a csoport tagjai közötti feszültségeket figyelembe véve mi volt az utazás legkritikusabb része, és mi motivált, hogy túl tudj lépni rajta?

– Szudán volt a legkritikusabb rész a kibírhatatlan forróság és a borzasztó, mély homok miatt – ezért itt volt a legnehezebb a motorozás is.

– Most, hogy ennyi időt töltöttél Afrikában az út során, sok országot megismerhettél. Mi volt a legmeglepőbb számodra?

– Szembesültünk Afrika komplexitásával: vannak olyan helyek itt, amelyek varázslatosak, mintha a National Geographicot néznéd, vagy egy Indiana Jones-filmet. Volt valami, ami igazán fantasztikus volt itt: nincs semmid, csak amit magaddal viszel, és ez valami felszabadító érzés. Tudni, hogy amire igazán szükséged van, az nálad van a motoron, más meg nem számít. Egy sátor, egy hálózsák, némi élelem, üzemanyag a tankban, és egy kósza ötlet, hogy merre mész. Ez minden, amire szükséged van. Csodálatos érzés.

– A Hosszú motorozás lefelé című sorozat forgatása során különféle helyzetekben élő emberekkel találkoztatok, akik megosztották veletek élettörténetüket. Mi volt a legfelkavaróbb pillanata az útnak?

– Az UNICEF-es látogatások mindig megindítóak, hiszen ezek során rendkívül nehéz sorsú gyerekekkel találkozunk. Ám ilyenkor megismerhetjük azokat az embereket is, akik az életüket szentelik annak az UNICEF keretein belül, hogy megpróbáljanak tenni valamit azért, hogy ezeknek a szerencsétlen sorsú gyerekeknek az élete egy kicsit jobb legyen.

– Keresztülutaztatok olyan országokon is, mint például Líbia vagy Szudán, ahol igen rossz a közbiztonság. Éreztétek magatokat valamikor is veszélyben?

– Nem, soha. Nagyon sokakat érdekelt, hogy mit csinálunk, és rendkívül segítőkészek voltak. Hihetetlen volt. Kiváltságosak voltunk. Segélyszervezeteken kívül senki nem tudna bejutni olyan igazán afrikai falvakba, ahová mi bejutottunk. Mindent megadtak nekünk. El sem tudjátok képzelni, mennyire barátságosak voltak.

– Ha több időt tölthetnél el az egyik országban, ahová az utatok vezetett, melyik lenne az?

– Ha tehetném, mindbe visszamennék. Etiópia az egyetlen ország, ahol igazán sok időt tölthettünk – két hetet. A többin tényleg csak keresztülrobogtunk, úgyhogy szívesen visszamennék mindegyikbe, hogy jobban megismerjem őket.

Motor.lap.hu »
Star Wars.lap.hu »
Színész.lap.hu »