3 lemez, 3 csaj, 3 hangulat

Sara Bareilles: Little Voice – erőt ad, vagy épp odanyújtja a vállát, hogy rajta sírd ki magad

Minden előadónak vannak erősségei és gyengeségei, nem meglepő módon a legtöbben az elsőre gyúrnak rá. A fiatal, kivételes tehetséggel megáldott, természetes hangú énekesnő sikere abban rejlik, hogy dalait saját maga szerzi egy szál zongorán, ezért úgy tudja keresztülvinni üzenetét felénk, hogy nem kell megerőszakolnia önmagát és stílusát.
Persze veszélyes játékot is űz ezzel, hiszen egy album megtöltéséhez elegendő zenei és érzelmi töltet, illetve mondanivaló is szükséges, ha ugyanis félúton elfogy a szufla, akkor az egész album teljesítményét lehúzza a kevésbé jól sikerült nóták zötyögése.

Bareilles szerencséjére a kevésbé karakteres melódiák esetében a profin összerakott hangszerelés és a megfelelő helyen és időben brillírozó keverés nyújt kezet. A 12 dalocska élvezhető, értelmezhető, és van helye zenei ízlésünk előrébb vagy hátrább sorolt bugyrában. A korongon egyformán keveredik dzsessz, soul és pop, de érezhető a The Police és Björk zenéjének hatása is. A legerősebb nóta egyértelműen az első helyre sorolt Love Song, ezért ha valaki gyorsan szeretné eldönteni, hogy kedvére való muzsikát játszik-e Sara Bareilles, akkor ezt egy lépésben ki tudja deríteni.

A valaha felszolgálóként dolgozó kaliforniai lány zenéjét máris olyan nagyságokhoz hasonlítják, mint Norah Jones vagy Sheryl Crow. Ebben persze erőteljes szerepet játszik az a tény, hogy az amerikai piac is új sztárjelöltekre áhítozik, akikből később komoly idolokat nevelhet ki, és teheti őket puffadt dollárgurigákká. Hozzá kell tenni, hogy a Love Song megjelenését megelőzően az énekesnő már több mint 200 koncertet adott hazájában, hatalmas sikerrel, nem meglepő hát, hogy az album az USA-ban aranylemez lett. Tehát sem a kiadó, sem a hallgató nem vetődik árnyékra, ha Bareilles kisasszony munkájáról van szó.

A mi kedvencünk az albumról: Love Song »

Scarlett Johansson: Anywhere I Lay My Head – zenei unikum

Woody Allen és megannyi más remek rendező üdvöskéje ezúttal nem színészi tehetségét csillogtatja meg, hanem Tom Waits-dalokat énekel (összesen egy saját dal került fel a lemezre – Song for Jo), ezzel is tisztelegve egyik kedvenc zenésze előtt. Az album további különlegessége, hogy David Bowie is közreműködött rajta.

Már az ötlet is kellően perverz, de Scarlett Johansson megdöbbentően mély hangjával a megvalósítás is szélsőségesre sikeredett. A hangzó anyag több szempontból nagyon izgalmas – Scarlett-rajongóknak tuti biztos szülinapi ajándék lehet. És habár a lemez kézzelfogható bizonyíték a popzenéhez való vonzódásához, Scarlett kisasszony nem tervez fellépést a közeljövőben, így be kell érned a lemezzel.

Tipp: a lemez honlapján belehallgathatsz az egyes dalokba. »

A mi kedvencünk az albumról: Falling Down – melankolikus, érzelmes, fülbemászó, szerethető.

Kelly Rowland: Ms Kelly – R’n’B/hiphop rajongóknak

A stílus sajátossága, hogy bárhol szólal is meg egy feszes R’n’B dal, hamar reménytelenné válik a ritmus elleni küzdelem. Bármennyire is próbálja elnyomni az ember, a mélyről feltörő fekete erő rövid időn belül térdre kényszeríti. Az első pillanatban csak a fejünkkel biccentünk minden egész ütemre, majd később beindul a láb, a karok, majd az egész test. Kelly Rowland albuma remekül hozza a fenti jelenséget. A talán gyakran túl díszesen elénekelt melódiák alatt a jelen kor elvárásainak megfelelő, olykor egészen lecsupaszított kíséret dolgozik. Nincs is rá szükség, hiszen a vokál az egész albumot elvinné, akár egy beatboxkísérettel is.

Nem véletlenül csenghet ismerősen Kelly Rowland neve, hiszen a minden idők legtöbb albumát eladó Destiny’s Child egyik alapító tagjáról van szó. A Grammy-díjjal kitüntetett énekesnő nem most debütált szólóalbummal, 2002-ben kiadott Simply Deep című lemezével azonnal a toplisták élére került. Ennek a sikernek köszönhető második önálló albuma – a Ms. Kelly –, amely 2007 nyarán jelent meg. A májusban megjelent Deluxe Edition album a Ms. Kelly című lemez újrakiadása öt vadonatúj dallal és három remixváltozattal.

A mi kedvencünk az albumról: Daylight – kellemes, vidám és könnyen követhető dallamú dalocska.