Folyt. köv.
Amikor a Madagaszkár című animációs film végén a pingvinek megérkeztek a szigetre, ahol a New York-i állatkertből megszökött oroszlán, zebra, zsiráf és víziló éppen nemzetközi kapcsolatokat ápolt a makikkal és királyukkal, Juliennel, egyértelműen ott lebegett a folytatás. Örültünk is nagyon, mert még egyszer másfél órát szívesen töltöttünk volna az őrült állatsereggel. A Riszálom úgyis, úgyis pedig végtelenített szalagon az első pillanattól ott kattogott a fejünkben.
Túlbonyolított bevezető
Az alkotók meglepetésnek szánták – meg is lepődött mindenki –, hogy nem ott folytatták a történetet, ahol korábban befejezték, hanem bonyolult és elég nehezen követhető időutazásba keveredtek. A szemfüles felnőttek azonnal kapcsoltak, hogy a vásznon éppen most ágyaznak meg a bonyodalomnak, amely azonnal kiszámíthatóvá vált, az apróbb népség viszont inkább kérdezősködött, hogy akkor most hol vannak a régi szereplők, ki ez a kisoroszlán, és most akkor hogy hívják az oroszlánt. Akkor ezek régi vagy új állatok? Mire azonban a szülők mindent elmagyarázhattak volna, megjelentek a régi ismerősök, élükön a pingvinekkel, és már repültek is vissza New Yorkba. Második utazásuk viszont éppen ott ért véget, ahol az elsőnek kellett volna. Lezuhantak Afrikában.
Gyerekeken tesztelve
Afrikában nincs hiány oroszlánból, zebrából, vízilóból és zsiráfból. Alex, Marty, Melman és Gloria végre megtapasztalhatja, milyen nagy „boldogság” fajtársaikkal tölteni a napot, a hetet, a hónapot vagy akár egy egész életet, de a valóság sokkal kiábrándítóbb, mint ahogy hitték. Afrika egyáltalán nem boldogító, sőt kifejezetten kellemetlen hely.
Alexnak a porond királya mellett a szavanna királyává kellene válnia, Marty egy őrült elvarázsolt kastélyban érezheti magát, mert mindenhol önmagát látja, Melman megtalálja igazi hivatását, és hipochonderből orvossá fejlődik, Glorián pedig kitör a kapuzárási pánik, és gyereket akar. Egyszóval életük rémálommá válik. A forgatókönyv nem túl sziporkázó, és a poénok is erőltetettek, kissé sablonosak. Jellemző, hogy a gyerekkacajok a mozi első néhány percében még markáns férfiröhögéssel párosultak, amelyek aztán a film végére elhalkultak és megritkultak. Félreértés ne essék, jó a Madagaszkár 2., mindenképpen érdemes megnézni, csak nem olyan jó, mint az előző rész. Kicsit erőltetettebb, kicsit túlmagyarázott, de azért szerethető.
Idegesítő öregasszony
Sajnos, valahol a folytatás tervezésénél a jó fej pingvinek – akik az utóbbi évek animációs filmjeinek legnagyobb sztárjai voltak – frakkos idiótává mutálódtak, de a legidegesítőbb címet az öregasszony érdemli. A New York-i pályaudvaron viccesen rossz cicázott le egy oroszlánt, de Afrikában csak egy frusztrált nyugdíjas, aki a harcművészetek örökös bajnoka. Újra és újra feltűnik, rendet tesz a világban, igazságosztó, vagy mi, a nézők pedig csak azért imádkoznak, hogy egy oroszlán fogyassza el végre vacsorára. De sajnos nincs szerencsénk. Főszereplővé küzdi magát, míg Julien király csak a kispadról kiabál.
| Jada Pinkett Smith megmentette Gloriát, a vízilovat |
| Amikor felkérték Jada Pinkett Smitht, hogy a hangját kölcsönözze Gloriának, a vízilónak, volt egy kikötése: csak akkor, ha nem hal meg a derék állat. A színésznő ugyanis nagy állatbarát, és utálja, hogy az állatos filmekben meg szokott halni a főszereplő. – Kislány koromban mindig sírógörcsöt kaptam, amikor meghalt Dumbo, Bambi vagy Fehér Agyar – meséli a színésznő. – A gyerekeimnek nem is engedem, hogy megnézzék ezeket a filmeket. Nem értem, miért kell a nézőket ennyire frusztrálni! A Madagaszkár 2.-ben az a jó, hogy senki nem hal meg benne. |
Eredeti cím: Madagascar – Escape 2 Africa
Rendezte: Eric Darnell és Tom McGrath
Magyar hangok:
• Liptai Claudia
• Zámbori Soma
• Molnár Levente
• Seder Gábor
Forgalmazza a UIP-Duna Film.
