Angyali játszma – sikerkönyv titkokkal és szenvedéllyel

A gyakorlott olvasó azt hinné, hogy Jókai Mór már kiment a divatból. Csakhogy ez tévedés! Mert, mint minden jó író, ő is újraéled. Újra, meg újra. Legalább is ez volt az első benyomásom e hosszú, ám mindvégig lebilincselő „modern” olvasmány leküzdésekor. A „modern” jelzőnek nincs gúnyos felhangja, csakis arra utal, hogy a modern dolgokra odafigyelők gyakran nem látják meg a régi dolgok megismétlődését. De miért éppen Jókai? Hiszen a Kaliforniában élő és alkotó (spanyol vagy katalán?) szerző valószínűleg sohasem hallott a magyar mesemondóról. Ám a reinkarnációban éppen ez a titokzatosság a szép! Márpedig, noha ez a kifejezés a szóban forgó műben egyszer sem hangzik el, az Angyali játszma bővelkedik reinkarnációkban. Emiatt is, a bonyolult meseszövést odaadó figyelemmel kell és lehet csak követni, vagyis meg kell dolgozni a megértésért.

Mert mese ez, a javából. Egy nem nagyon távoli múltba helyezett mese (1900-1930 között játszódik), amiben azért ott lappang a távolabbi múlt is. Az írói eszközök mégis elárulják a 21. századi jelent, vagyis a jelen látásmódját és ízlésvilágát, elvárásait: sok vér, titokzatosság, morbiditás, erőszak, naturális jelenetek, félelem, visszafogott és szenvedélyes szerelem, üldözés, idősíkok csereberéje stb. És legfőbbképpen ihletőjét, még inkább ihletőit! – a legutóbbi közel száz év élvonalbeli misztikus-mágikus-realista irodalmát, Bulgakovtól, Marquezen át Orhan Pamukig, és ki tudja, még ki mindenkit kéne, vagy lehetne említenünk. Annál is inkább, mert ihletőként a spanyol nyelvű, főleg latin-amerikában fogant művek változatos utórezdülései is ismerősnek tűnnek. Nem, nem kisebbíteni akarom a szerző erőfeszítéseit, inkább csak jobban megérteni. Miért is? Mert, ha elvetem a „Jókai-ízlésű mese” koncepcióját, a mű vészesen megközelíti a bestseller – sőt a modern ponyva – diszharmonikus színeit. (Persze, ezt olykor Jókairól is el lehetett mondani.) Ám ezt döntse el maga az olvasó. A beharangozott siker szinte kötelezővé teszi a rajongást, a kritika nélküli befogadást. Pedig a „regény” (érdekes, mennyire kerülik a kiadók e műfaji megjelölést) főalakja, aki maga is író, mit meg nem tesz egy jó kritikákkal megtámogatott mű megalkotásáért! Sőt, „a regény” éppen erről az írói sikervágyról szól, csak hát nem biztos, hogy az olvasó éppen ezt az üzenetet olvassa ki belőle. Akárhogyan is vélekedik azonban, egy dolog egészen biztos: nem fog unatkozni.

A szerzőről:
Carlos Ruiz Zafón a világ egyik legismertebb írója. A szél árnyéka című első regénye hatalmas nemzetközi sikert aratott. Művei több mint negyven nyelven jelennek meg, páratlan hangulatú, szépséges, érzelmes és filmszerű regényeivel olvasók millióit hódította meg világszerte. Lenyűgöző új regénye valóságos labirintus, tele titkokkal, szenvedéllyel, és a könyvek iránti sosem múló szerelemmel.

A történet: A húszas évek Barcelonájában egy titokzatos idegen felkeres egy reménytelenül szerelmes fiatal írót. Visszautasíthatatlan ajánlatot tesz neki: rengeteg pénz, és talán egyéb jutalmak is várják, ha megbeszélt időre megírja a Könyvet, amely mindenek feletti hatalommal bír. Az író elvállalja a munkát, és ezzel ördögi csapdába kerül; hidegvérű gyilkosok, kegyetlen kopók, áruló barátok és csalfa szerelmek kísérik temetőkön és kísértetkastélyokon át, hogy végtére is leleplezze azt, aki a szálakat mozgatja.
Carlos Ruiz Zafón honlapja »

könyv.lap.hu »