Már harmadik napja pakolok. Kedden kiraktam a bőröndöt, pedig csak pénteken utazom. Így szeretem, szép fokozatosan. Hogy biztosan minden eszembe jusson, és legyen időm felülbírálni is. Hosszabb külföldi utak előtt még listát is írok, így nem hagyok otthon semmit, legfeljebb túlpakolom magam. Nem úgy, mint a filozófia szakot végzett újságíró barátnőm, aki ötletszerűen rakodik. Ugyan valamit mindig otthon vagy a szállodában felejt, de szerinte az élet úgyis megoldja a dolgokat, ezért csakis lazán érdemes csinálni. Barátokat is így fogad, a lakásában pillanatok alatt helyet teremt akár ötven embernek is.
Most Dániába utazom egy barátnőmhöz, ott még úgysem jártam. Szeretem a változatosat, az újat, nem véletlenül rendezem át a lakásomat folyton. Amikor nyaralok, akkor is igyekszem mindig máshova menni. Most azonban vettem egy kis nyaralót, amit sosem gondoltam volna magamról. Évekkel ezelőtt nem értettem, miért van az, hogy emberek ahelyett, hogy beutaznák a világot, mindig visszajárnak ugyanoda locsolni és füvet nyírni. Rugalmatlan, zárt személyeknek gondoltam őket. Nemrég azonban rájöttem: ez jelentheti azt is, hogy valaki megtalál egy olyan helyet, ahol bármikor fel tud töltődni. És erre – mint minden embernek – nekem is igényem van!
Otthoni vakáció
Eszembe jutott a szomszédasszonyom, aki egyik évben közölte, hogy idén „maradsz”-on fog nyaralni, vagyis nem utazik sehová. Minderre nagyon büszke volt, és panaszkodás, önsajnálat helyett vett inkább egy dartsot, egy tollasütőt meg egy asztali focit, vidám virágmintás huzatokat a kerti székekre és egy új napernyőt. Még a mobilját is kikapcsolta egy teljes hétre! Nap mint nap jöttek hozzájuk a barátok, szólt a zene, a gyerekek sokáig fent maradhattak, fenséges grillezés volt, és finom italok. Ennek az életre való, napfényes asszonynak sikerült a saját – egyébként is kényelmes – házában megteremtenie mindazt, ami a nyaralás sajátja: az időtlenség és a teljes ellazulás illúzióját.
Aki volt már Délen, pontosan tudja, hogy a mediterrán népeknél is mennyire így történik, hogy milyen intenzíven élik meg a nyarat. Még a falaikat is a nap színeire: sárgára és vörösre festik, a kora délutáni hőségben pedig sziesztáznak, hogy erőt gyűjthessenek az estéhez. Későn vacsoráznak, kiülnek a terekre, beszélgetnek, zenélnek, táncolnak, és élvezik a jelent.
Csakis átéléssel!
Nem úgy, mint a szorgalmas kis japánok, akik ugyan sokat utaznak, viszont ahelyett, hogy ezt megélnék, inkább csak fényképezőgépükkel rögzítik a látottakat. Így van ezzel a tisztaság- és rendmániás ismerősöm is, aki csak nagy ritkán tud kiszabadulni a saját maga teremtette csillogó-villogó valóságból. A nyaralásokért sem rajong igazán, hiszen azok teljesen kiszámíthatatlanok. Amikor egyszer-egyszer messzebbre merészkedik, akkor csakis csoportosan teszi. Szervezett utat választ, idegenvezetővel, előre megtervezett programmal, teljes ellátással. Erre van szüksége ahhoz, hogy ne csak az élete, de még a nyaralása is rendezett legyen, és biztos kezekben érezhesse magát. Miután pedig hazatér, gondosan összeválogatott fotóalbumát mutogatja a „teljesítményéről”.
Végre becsomagoltam, most már gyűjthetem a dán élményeket. Remélem, azért lesz lehetőségem egy kicsit csendesen elvonulni, vagy biciklitúrázni. Hiszen a hétköznapi koncentrálás, munka után ez a legjobb alkalom arra, hogy feltöltekezzem. Mert bárhol is vagyok, ilyenkor szeretem megadni magamnak mindazt, amiről úgy gondolom, hogy meg is érdemlem!
Soma
 Cikkünk az Otthon magazin 2009. júniusi számából közölt részletet.
Ízelítő a tartalomból: Extra tipp: még több lakberendezési tippet, ötletet találsz a megújult Otthon magazin honlapján: www.otthon.hu » |
Forrás: Otthon magazin
