Ők az igazik? Poligamy

Mióta Goda Krisztina a magyar filmesek körében is divatba hozta a romantikus vígjátékokat a Csak szex és más semmivel, nem telhet el év a műfaj új hazai képviselője nélkül. Az S.O.S szerelem! vagy a 9 és ½ randi emléke senkit ne riasszon el, mivel szerencsére az első filmes rendező, Orosz Dénes nem ezen az ösvényen halad, inkább a Woody Allen-, Harry és Sally és Idétlen időkig vonalat lőtte be magának. Ha ez így nem érthető, akkor úgy pontosítanánk, hogy Woody Allen nagyvárosi, párkapcsolati neurózisai találkoznak itt a Harry és Sally könnyeden dzsesszes, csipkelődős romantikájával és az Idétlen időkig komikus fantasyjével. A jó alapanyag tehát adott, és szerencsére a rendező sem rontotta el a kiváló hozzávalók vegyítését.

A film sztorija András és Lilla (Csányi Sándor és Tompos Kátya) kapcsolata körül forog. Már öt éve vannak együtt, és a lány szeretne házasságot és gyereket, de a forgatókönyvíróként dolgozó férfi úgy érzi, erre még nem áll készen. Egyik nap aztán a lakásában talál egy idegen nőt, aki azt állítja, hogy ő Lilla, a barátnője, sőt a környezetében is mindenki azt állítja az új lányról, hogy ő az a nő, akivel már évek óta együtt él. Ráadásul egyre több lány kezdi azt állítani magáról, hogy ő Lilla…

A legtöbb romkom a nagy Ő megtalálásáról szól, ezért is bátor lépés a Poligamy alkotói részéről, hogy azt állítják, az életben nem egyetlen igazi létezik, hanem több potenciális nagy Ő vesz minket körbe, és akár mindnyájukkal boldogan leélhetnénk az életünket, de nekünk mégis választanunk kell egyet, hiszen ez a választás tesz valakit számunkra valóban az igazivá. Ezen filozófia alapján azt lehetne gondolni, hogy a Poligamy inkább pasiknak szóló romantikus mozi, de a visszafogott poénok, a párkapcsolatok szinte összes fázisának körültekintő bejárása és a halk szavú romantika gondoskodik arról, hogy ez ne így legyen. Ugyan a Poligamy forgatókönyvének jó a humora, de a történet adta volna magát ahhoz, hogy jóval több poént tegyenek bele, hiszen az abszurd alapszituáció szinte ordít ezért. Amikor a Csányi által játszott András felfedezi az új helyzetében rejlő előnyöket, az a film legkellemesebb része, és ilyenből kellett volna jóval több.

Az alkotók érezhetően alaposan átgondolták a filmet. Igényesen fényképezett, jól elmesélt, csavaros történettel van dolgunk, de azért nyilvánvaló, hogy egy első filmes rendező munkája. A színészvezetéssel olykor meggyűlt a baja. Péterfy Bori pszichológusként inkább paródiája, mint művelője a szakmának, és sajnos az Olaszországból visszatérő Osvárt Andrea is bántóan halovány. A szappanoperák efféle kiparodizálását már ezerszer láthattuk máshol is, és a film háromnegyede táján a tempó is a kelleténél vontatottabbá válik. Összességében azonban a Poligamy szerencsére egyáltalán nem olyan gyenge színvonalon készült, amilyenen az utóbbi évek hazai vígjátékainak nagy része. Könnyed, szerethető, sőt olykor még kicsit el is gondolkodtató mozi, amely ugyan mély nyomot nem fog hagyni bennünk, de a karácsonyi bevásárlások közepette kellemes kikapcsolódást ígér, ráadásul még igényes filmzenével is bír (Váczi Eszter, Anima Sound System, Kaukázus…), ami kevés magyar filmről mondható el.

Poligamy – A könyv

Magyarországon egyáltalán nem szokás az a Hollywoodban már régóta bevett divat, miszerint az új filmek forgatókönyveit könyv alakban is kiadják. A rendező/forgatókönyvíró Orosz Dénes a hollywoodi eljárással szembemenve nem bízta bértollnokra a dolgot, és saját maga formálta át forgatókönyvét regénnyé, amely egyes szám első személyben meséli el András történetét, nagyrészt ragaszkodva a film vázához, de olykor egy kicsit eltérve onnan, és engedve az írott verzió korlátlan lehetőségeinek.

Nézz bele a filmbe: www.poligamyfilm.hu »