Rosszak voltak. Nagyon rosszak – Filmsztárok legrosszabb alakításai

Mélypont: Hova lettek Morganék? (2009).

Hugh Grant több nyilatkozatában is közölte, hogy kicsit unja már a színészetet. Még a legjobb állást is meg lehet unni, és addig nincs is ezzel baj, amíg ez nem látszik meg a teljesítményén. A Hova lettek Morganék? című romantikus komédiát azonban olyan arccal szenvedi végig, mint aki folyamatosan citromba harapott, és a szemei olyan fáradtak, hogy nem csodálkoznánk, ha a forgatás összes éjszakáját bulizással töltötte volna. Ráadásul az öregedés kifejezetten rosszul áll neki, és régi sármja már csak nyomokban fedezhető fel.

Mélypont: Vén csontok (2009).

A nyolcvanas-kilencvenes évek legnagyobb komikusa nem jött ki jól az ezredfordulóból. Elhatalmasodott alkoholizmusa sajnos az alakításain is meglátszott, és hiába tért azóta jó útra, ma már olyannak tűnik minden filmjében, mintha az élete múlna azon, hogy neki viccesnek kell lennie. Erőltetett grimaszai néha még elviselhetőek, ha egy értelmes forgatókönyvet szolgálnak, de a Vén csontoknál nem ez a helyzet, mivel ez a „komédia” csupán a legelcsépeltebb vígjátéki közhelyek felvonultatására képes.

Mélypont: Nyílt seb (2003).

Ha egy színésznő leragad a romantikus vígjátékoknál, számolnia kell a ténnyel, hogy előbb-utóbb kiöregedik belőlük. Meg Ryannél is eljött ez a pillanat, és ő ezt némi szájfeltöltéssel és cicinagyobbítással próbálta megoldani. Emellett bedobta magát egy Sharon Stone-nak való erotikus thrillerben, hátha a levetkőzésével becsábítja a nézőket a terembe, csakhogy őt sosem a bombázó testéért, hanem a komikusi vénájáért szerettük. A kőkemény thrillerterepen Meg Ryan – úgy tűnik – végleg elvérzett.

Mélypont: A törvény gyilkosa (2008).

A színészek hiú népség, akik többnyire nehezen tudják elfogadni az életkorral járó kihívásokat. Al Pacino például közel a hetvenhez még nem fogta fel, hogy kiöregedett a kemény zsaru szerepköréből (ez szereplőtársára, Robert De Niróra is igaz), és nehezen hisszük el, hogy a minden centijében kigyúrt 50 Centet csak úgy lenyomja, mint ahogy azt a filmben teszi. Ehhez még hozzájön, hogy idősödve egyre erősebb kezű rendezőkre van szüksége, mert ha egy ilyen nem áll rendelkezésre, hajlamos a ripacskodásra.

Mélypont: Hideghegy (2003).

Aki az Oscar-díjat szentírásnak veszi, azt most forduljon el egy kicsit, mert egy szobrot kapott alakításba kötünk bele. Zellweger azonkívül, hogy megtanulta a jellegzetes déli akcentust, semmit nem tett hozzá Ruby Thewes figurájához, sőt minden egyes jelenetben, amelyben a karakternek keménynek kellett volna lennie, ő inkább a nevetségesség határát súrolta. Az akcentus elsajátítása előtt ne essünk hasra: ilyesmire minden második színész képes Hollywoodban.

Mélypont: Földre szállt boszorkány (2005).

Egy színésznek nem árt ismernie a korlátait. Nicole Kidman egészen az arca szétbotoxozásáig kiváló drámai színésznő volt, de sosem volt érzéke a komédiázáshoz. Ez már az Átkozott boszorkák után feltűnhetett volna neki, de ő tovább próbálkozott, és így jutott el a 2005-ös esztendő egyik legnagyobb mozis buktájának számító Földre szállt boszorkányhoz, ahol olyan sótlan volt, hogy rossz volt nézni. Will Ferrell-lel együtt joggal pályázhatnak a filmtörténet legrosszabb párosa címre.

Mélypont: Az asztronauta (1999).

Johnny Depp nemcsak az egyik legnagyobb filmsztár, hanem az egyik legtehetségesebb színész is Hollywoodban, de látszólag nem tud mit kezdeni a gonosz szerepekkel, ha ebben nem segíti őt valamilyen vad smink vagy jelmez. A titkos ablakban is bravúros volt egészen addig, amíg nem kellett eljátszania az író gonosz oldalát, Az asztronautában pedig képtelen érzékeltetni azt a változást, amely az űrhajóssal történt a balesete után. Nemcsak a film unalmas, hanem Johnny alakítása is.

Mélypont: Tűzfal (2006).

A kilencvenes években Harrison Ford ráállt az öltönyös, magas beosztású, kertvárosban élő családapa szerepkörére, akinek a famíliája valami nagy bajba kerül, és neki mindenáron meg kell mentenie őket. A Férfias játékok, a Végveszélyben, Az ördög maga (jó, itt csak közrendőr…) után nem csoda, ha már unta ugyanazon szerep különböző variációit, de akkor nem értjük, miért írt alá egy újabb ugyanilyet. A Tűzfalban semmilyen karizmát nem sugárzott, de szerencsére nemrég az Indy IV-ben bizonyította, hogy vannak még tartalékai.