1. A filmbéli autós üldözés úgy néz ki, mintha csak sétakocsikáznának Egerben. A járművek biztonságos távolságból, biztonságos sebességgel követik egymást, és nyoma sincs a dinamikus vágásnak, amely egy ilyen jelenetnél elengedhetetlen volna, és még egy B kategóriás tévésorozatban is ügyesebben oldják meg az ilyesmit.
2. Sas Tamás rendezésében még a legkiválóbb magyar színésznők is tehetségtelen ripacsoknak tűnnek. Szávai Viktória és Hámori Gabriella például már többször is bizonyította kiválóságát, de itt minden gesztusuk hamis és mesterkélt, ám ez valószínűleg nem az ő hibájuk, hanem a rossz rendezés és a forgatókönyv a ludas. Külön felhívnánk a figyelmet arra a jelenetre, amelyben hősnőinket bezárják egy páncélautóba.
3. Amerikában már réges-rég lecsengett a filmes betétdalok divatja, de felénk nem készülhet közönségfilm nélkülük. A rendező nem elégedett meg annyival, hogy a vége főcímnél halljunk egyet, hanem egyenesen a sztoriba erőltette őket, így a főhősnők a filmben kétszer is csak úgy dalra fakadnak, hogy valami semmitmondó dalocskát végigénekeljenek, de az efféle musicalbetétek idegenek egy olyan filmtől, amely nem a musicalzsánerbe tartozik.
4. Sas Tamásnál erőltetettebben senki nem képes elhelyezni a product placementeket (bújtatott reklámokat) egy filmben. A Szinglik éjszakájában már nem a reklámokat igazítja a sztorihoz, hanem a sztorit a reklámokhoz. Igazán irritáló például, amikor egy jelenetet csak azért pókereznek végig, mert egy pókeres weboldal támogatója a filmnek, vagy amikor a foglyul ejtett szereplő első dolga a „cellájában” rávetni magát az ott talált szponzori édességre, sőt rongy helyett azzal tömi be fogvatartója száját is, hogy az ne kiálthassa el magát. És a sort még folytathatnánk… Ellenpéldaként a Poligamyban vagy a Valami Amerika 2-ben ezt valahogy sikerült ízlésesen kivitelezniük.
5. Sas Tamás nem törődik a karakterekkel. Egy pillanatra sem jut eszébe, hogy hiteles, szerethető figurákat rajzoljon meg, vagy hihető helyzeteket teremtsen. Nála a menyasszony még lóversenyre megy az esküvője napján, a kastélytulajdonos, dúsgazdag maffiózó nem venni akar jegygyűrűt, hanem inkább lopat magának egyet, a kastélyát pedig egy pitiáner bűnözővel árultatja. A kastélyszállós esküvőről a menyasszony a legjobb barátnőit az esküvő napján értesíti, a korábban intelligensen viselkedő gengszterfőnök pedig egy elrabolt nőtől kér párkapcsolati tanácsot, és ez csupán néhány kiragadott példa.
6. Mel Brooks az Űrgolyhók werkfilmjében közli, hogy az operatőrtől csupán annyi az elvárása, hogy minden díszlet és jelmez jól látszódjon, ha már annyit fizetett értük, és Sas Tamás is így lehet ezzel, hiszen ahhoz képest, hogy operatőr, a filmjei rendkívül fantáziátlanul néznek ki. Tény, hogy a díszletek és a jelmezek jól látszanak.
7. Sas Tamás másol, de azt is rosszul. A Szinglik éjszakájában egyetlen eredeti gondolat nincs, amivel nem is lenne baj, hiszen a hollywoodi romantikus vígjátékok többsége is egy kaptafára épül, de még a meglévő, biztos receptből sem tud valami élvezhetőt összehozni. „A hülye gengszterek mindig ugyanazt rontják el” poént például addig ismételgeti, hogy a kezdetben még nyögvenyelősen, de működő vicc a végére már idegesítővé válik, vagy még azt az Indiana Jones és az utolsó keresztes lovagból lenyúlt jelenetet is elrontja, ahol a szereplők egy forgalmas tér közepén jönnek fel a csatornából. Ez utóbbi nem vicces, ha a környezetük nem reagál rájuk.
8. A rendező nem törődik a részletekkel. Mintha minden jelenetnél csak az lenne fontos, hogy minél hamarabb túlessenek rajta. Így fordulhat elő, hogy a kastélyszállós lakodalomnál mindössze egytucatnyi vendég statisztál, a csatornából kimászó estélyi ruhás nőkön csak egy-két apró koszfolt található, vagy a sáron és patakon átgázoló krosszmotor a leparkolásnál már olyan tiszta, mintha egyenesen most hozták volna a szalonból.
