A holnaptár szerinti új esztendő legnagyobb ünnepe, a tavaszünnep, a holdújév 15. napján a lampionünneppel idén is befejeződött. Ilyenkor Kína településeit a legkisebbektől a legnagyobbakig piros lampionok díszítik, az utak mentén ott vannak párban vagy szólóban; az éttermek környékén nagyobb füzérekben lengeti őket a szél. A többnyire gömb alakú vagy függőlegesen elnyújtott piros lampionok különleges hangulatot kölcsönöznek egy-egy utcarészletnek, parknak. Nappal is, de este különösképpen.
Az MTI tudósítója Kína leggazdagabb falujába, a kelet-kínai Csiangszu (Jiangsu) tartományhoz tartozó Huahsziba (Huaxi) kapott meghívást. A faluról minden kínai hallott már, sikertörténetét egykori párttitkára, a ma már 80-as éveiben járó köztiszteletben álló Vu Zsen-pao (Wu Renbao) bátor vállalkozókészségével alapozta meg. A büszke falu, ahol a helyiek átlagjövedelme az országos átlag négyszerese, és minden őslakos családja 400-600 négyzetméteres villában lakik, szeret másokkal együtt ünnepelni. Gyakran hívnak az ország minden részéből vendégeket, és magyarázzák a titkukat.
Huahszi a falu központjának parkjában, ragyogó külsőségek között, oroszlántánccal, hagyományos akrobata mutatványokkal, kosztümös jelentekkel, kínai operarészletekkel, sárkánytánccal, jelmezes játékokkal ünnepelte a lampionünnepet. A vacsorán itt sem hiányozhatott a ragadós rizsből készült gombóc, a jüanhsziao (yuanxiao), amely elmaradhatatlan eleme a hagyományos ünnepi menünek. A családok a múltban különféle gyümölccsel töltötték meg, és abban hittek, hogy közös elfogyasztásával egységben, boldogságban és bőségben élhetnek.
A vendéglátók a különböző látványosságok után a telihold és a lampionok “köztéri” fénye mellett parádés tűzijátékkal szórakoztatták az érdeklődőket, az ünneplőket és a tavaszt köszöntőket.
A kínai hagyományos lampionünnepet különböző korszakokból eredeztetik. Az egyik írásos emlék szerint – amint az a Kínai Nemzetközi Rádió kislexikonjában olvasható – Han Venti (Han Wenti), a Nyugati Han-dinasztia császára az időszámítás kezdete előtti 180-ban a kínai hagyományos naptár szerinti első hónap 15. napján lépett trónra, és ezt a napot – ennek emlékére – lampionünnepnek nyilvánította. Később a jeles napot az időszámítás kezdete előtti 104-ben nemzeti ünneppé emelték. Ettől az időtől számítva a közterületeken, a lakóházakban, különösen a forgalmas városnegyedekben és a kulturális központokban lampionokat kellett kifüggeszteni, lampionfesztivált és -vásárt rendeztek.
E nap estéjén egykor a császárok kimentek az udvarházból a számtalan ragyogó lampionnal díszített utcákra, terekre, hogy az egyszerű halandókkal együtt ünnepeljenek. Az emberek egész éjjel gyönyörködtek a fénylő színes lampionok szépségében, díszes sárkányokkal játszottak, és találós kérdéseket fejtettek meg. (MTI)
