Ágh István: Virágosat álmodtam
Édesanyám, virágosat álmodtam, napraforgó- virág voltam álmomban, édesanyám, te meg fényes nap voltál, napkeltétől napnyugtáig ragyogtál.
Csanádi Imre: Mi van ma, mi van ma?
Mi van ma, mi van ma? Édesanyák napja Pár szál virág a kezemben: édesanyám kapja.
Azt is azért adja, aki szorongatja: Édesanyám, édesanyám jó szívvel fogadja!
Donászy Magda: Anyák napján
Tavaszodik, kis kertemben kinyílik a tulipán. Ragyognak a harmatcseppek anyák napja hajnalán.
Kinyílott a bazsarózsa, kék nefelejcs, tulipán, neked adom anyák napján, édes-kedves anyukám.
Tordon Ákos: Anyák napi mondóka
Anyukám, anyukám, találd ki, Hogy az én nagy kincsem ugyan ki? Ki más is lehetne, ha nem te. Ültess hát, gyorsan az öledbe.
Gazdag Erzsi: Hajnali köszöntő
Hajnalban, hajnalban kiskertemben járok köszöntenek jókedvvel tarka tulipánok.
Jóreggelt, jóreggelt! Bólingat a rózsa, bimbó-arca elpirul, mintha kislány volna.
Köszöntsétek egymást mosolygó virágok, nyíljék szóra helyettem mézes szirom szátok!
Mondjátok el tolmácsként, amit súgva mondok: – nekem van a legjobb anyám azért vagyok boldog!
Pákolitz István: Anyámnak
Hogyha virág lennék, ölelnék jó illattal; Hogyha madár lennék, dicsérnélek zengő dallal; hogyha mennybolt lennék, aranynappal, ezüstholddal, beragyognám életedet csillagokkal.
Virág vagyok: ékes piros szirmú, gyönge rózsaág; madár vagyok: fényes dalt fütyülő csöpp rigócskád; eged is: szépséges aranynappal, ezüstholddal, beragyogom életedet csillagokkal.
Móra Ferenc: Anyámnak
Álmomban az éjszaka aranykertben jártam. Aranykertben aranyfán aranyrigót láttam. Aranyrigó énekét a szívembe zártam.
Ahány levél lengedez szélringatta ágon, ahány harmatcsepp ragyog fűszálon, virágon, Édesanyám, fejedre annyi áldás szálljon!
B. Radó Lili: Köszöntő anyák napjára
Réges régen készülődünk erre a nagy napra hiszen ma van az esztendő legeslegszebb napja.
Hajnal óta anyut lessük, Ébred-e már? Hív-e? Neki van a világon a legeslegjobb szíve.
Bizony nincs a naptáraknak mosolygósabb napjuk, szobáját ma virágokkal telis-teli rakjuk.
Amit érzünk, amit szólnánk vidám dalba öntjük, Édesanyát énekszóval szívből felköszöntjük.
|
Weöres Sándor: Buba éneke
Ó ha cinke volnék, útra kelnék, hömpölygő sugárban énekelnék – minden este morzsára, búzára visszaszállnék anyám ablakára.
Ó ha szellő volnék, mindig fújnék, minden bő kabátba belebújnék – nyári éjen fehér holdsütésben elcsitulnék jó anyám ölében.
Ó ha csillag volnék, kerek égen, csorogna a földre sárga fényem – jaj, de onnan vissza sose járnék, anyám nélkül mindig sírdogálnék.
Zelk Zoltán: Este jó, este jó
Este jó, este jó, este mégis jó. Apa mosdik, anya főz, együtt lenni jó.
Ég a tűz, a fazék víznótát fütyül, bogárkarika forog a lámpa körül.
A táncuk karikás, mint a koszorú, meg is hal egy kis bogár, mégse szomorú.
Lassú tánc, lassú tánc, táncol a plafon, el is érem már talán, olyan alacsony.
De az ágy meg a szék messzire szalad, mint a füst, elszállnak a fekete falak. Nem félek, de azért sírni akarok. Szállok én is, mint a füst, mert könnyű vagyok…
Ki emel, ki emel, ringat engemet? Kinyitnám még a szemem, de már nem lehet…
Elolvadt a világ, de a közepén anya ül, és ott ülök az ölében én!
Vass-Várkonyi: Piros rózsa, fehér rózsa
Piros rózsa, fehér rózsa egy csokorba összefogva, karjaimban alig fér el, alig győzöm öleléssel.
Vedd el tőlem, édesanyám, harmat csillag bársony szirmán. Nap csókolta, szél ringatta, kicsi lányod szívből adja.
Létay Lajos: Édesanyámnak
Ha csak egy virág volna, én azt is megkeresném. Ha csak egy csillag gyúlna, fényét idevezetném. Ha csak egy madár szólna, megtanulnék hangján. Ami csak szép s jó volna, édesanyámnak adnám.
Iványi Mária: Nagyanyónak
Halkan, puhán Szirom pereg Simogatja Öreg kezed.
Piros szegfű Halvány rózsa Téged köszönt Nagyanyóka.
Osvát Erzsébet: Meséltél és meséltél
Velem voltál örömömben, velem voltál bajban, velem voltál, ha sírtam, velem, ha kacagtam.
Meséltél és meséltél igazakat, szépet, kívántam, hogy a meséd sose érjen véget.
Mit adtam én cserébe? Te azt sose kérted, de talán a két szemem elárulta néked.
|