Zürichet a helybeliek csak úgy emlegetik: „the little big city”, azaz a kicsiny nagyváros. S valóban, a belváros gyalogszerrel kényelmesen körbejárható, az utcákon sétálgatva azonban valahogy mégis az az érzésünk, hogy egy igazi multikulti metropolisba csöppentünk.
| Multikulti metropolis |
Zürichi sétánkat érdemes a főpályaudvaron kezdeni, amely a város egyik legforgalmasabb pontja. Ha időnk engedi, megéri betérni egy kávéra valamelyik pályaudvari kávézóba, és csak figyelni egy kicsit. Percek alatt képet kaphatunk a svájci társadalomról. Arcok bukkannak fel a világ minden tájáról, szinte nincs olyan nyelv, amelyet ne hallanánk itt.
Svájc lakosságának több mint 20%-a külföldi, a 7,2 millióból mintegy 1,5 millió fő. Vannak, akik politikai menekültként érkeztek, vannak, akik egyszerűen egy jobb élet reményében. De találkozhatunk itt a hihetetlenül aktív svájci nyugdíjasokkal is, akik túrabakancsban és nordic walking botjukkal felszerelkezve az Alpokba vagy a Jura-hegységbe igyekeznek. Aztán itt vannak a trendi és hideg tekintetű, „cool” zürichi lányok, a rasztahajú srácok, a színes, afrikai ruhákban pompázó fekete ősanyák vagy a méltóságot sugárzó, turbános szikh férfiak. Identitásukat elvesztő, majd újra – vagy egy újat – megtaláló kisemberek a világ minden tájáról… A világ kicsiben, és ami a legfontosabb: békességben.
| Luxus, hegyek és a bohém zürichiek |
A pályaudvarról kilépve rögtön Zürich leghíresebb utcájára, a Bahnhofstrasséra érkezünk. Európa egyik legdrágább bevásárlóutcáján kétségtelenül fogyasztani kell. Inni, enni, venni. Persze ki-ki a pénztárcájának megfelelő helyen.
Szombat reggel, mikor a Bahnofstrasse még álmosan ébredezik, és a luxusüzletek kirakatait csak néhány turista nézegeti hüledezve, a Bürkliplatzon már beindult az élet. A hangulatos, tóparti téren – májustól októberig – minden szombaton bolhapiacot rendeznek, ahol igazi kincsekre lehet bukkanni.
Ha szerencsénk van, és jó időben érkeztünk Zürichbe, nemcsak a tó, de a nem is olyan távoli Glarusi- Alpok látványát is élvezhetjük. Érdemes egy kis sétát tenni a tó partján, csodálatos parkok, égig érő platánfák, hangulatos bárok, egy szépségdíjas nyilvános WC és egy igazi kínai kert is utunkba akadhat. A tóparti sétány kisebbfajta összművészeti fesztiválként is megállja a helyét. Zenészek, pantomimművészek, akrobaták szórakoztatják a járókelőket, és olyan is van, aki saját készítésű, megfejthetetlen funkciójú masináiból rendez spontán kiállítást.
| A Limmat menti Athén |
Zürich legősibb része a belváros közepén található Lindenhof, ahol a római korban Turicum néven a város ősét alapították. A várfallal körülhatárolt kis parkból remek kilátás nyílik a városra, az óriási hársfák alatt pedig, ahol a sakkozó és petanque-ozó öregurak múlatják az időt, meghitt nyugalom szállja meg az embert.
 |
| Lindenhof |
A városkép meghatározó elemei – főleg innen felülről nézve – a templomok. Az óváros három legjelentősebb temploma: a kéttornyú Grossmünster, a Fraumünster, amelynek meseszép festett üvegablakait Marc Chagall készítette, illetve a Szent Péter-templom, mely Európa legnagyobb (8,7 méteres) órájával büszkélkedhet.
|
|
A bohémvilág, a művészek már a régi időkben is kedvelték a várost. Casanova és Goethe csak úgy emlegették: a „Limmat menti Athén”. Az első világháború idején, 1916-ban innen indult útjára a dadaizmus. A háború elől számtalan fiatal művész emigrált a semleges Svájcba. Köztük volt Hugo Ball és élettársa, Emmy Henings is, akik Németországból menekültek ide. Ők alapították meg a Cabaret Voltaire nevű bárt, amely később a dadaizmus szülőhelye lett. Épp ebben az időben élt itt Lenin is, néhány házzal feljebb. Hogy milyen kapcsolat volt közte és a dadaisták közt, nemigen lehet tudni. Egyes vélemények szerint gyakran lejárt a Cabaret Voltaire-be, mások viszont azt mondják: megesett az is, hogy még a rendőrséget is kihívta csendháborítás miatt. A Cabaret Voltaire ma is létezik: étterem és múzeum működik benne.
 |
| A Cabaret Voltaire ma is működik |
| A legtrendibb zürichi resti |
Zürichnek nemcsak gyönyörű gleccsertava, rohanó folyói, de a belváros közelében még saját hegye is van. Az Uetlibergre a kilátás miatt mindenképpen érdemes felkapaszkodni, akár vonattal, akár gyalogosan. A környező, lankás hegyoldalak is kiváló terepet biztosítanak a túrázóknak, de a Zürichi-tó partján biciklire pattanni sem éppen lehangoló élmény. A közeli Sihlwaldi Vadaspark pedig, ahol medvék, vaddisznók és egy egész farkasfalka is éldegél a fenyőfák rejtekében, nemcsak a gyerekek számára remek program.
A megfáradt turisták számtalan jobbnál jobb éttermet találhatnak a városban. Az árak a svájci bérekhez viszonyítva sem olcsók, de a választék hihetetlenül széles. Mi a város egyik, turisták által kevéssé látogatott kerületét, az ipari negyedet választottuk. Ez a városrész egyébként számos építészeti érdekességgel is szolgál az arra fogékonyaknak. Számtalan bezárt gyár- és raktárépületet újítottak itt fel és alakítottak át; az egykori hajógyárból például a város egyik legnépszerűbb színháza lett, s a kis porcelángyárban sem csészék készülnek már: egy hangulatos kávézó és egy könyvesbolt kapott itt helyet. Barátaimmal mi egy egykori raktárépületből kialakított étterembe mentünk, ahol a zürichiek szerint a város legjobb pizzáját készítik. A pályaudvar mellett álló étterem megőrizte az egykori restihangulatot. A kissé kopottas berendezésről, a hosszú asztalokról, a vastag falú üvegpoharakról nekem gyerekkorom tsz-brigád-vacsorái jutottak eszembe. Svájci barátaim azonban, azt hiszem, nem igazán értették, miről is beszélek.
Még több infó:
www.zuerich.com »
www.myswitzerland.com »
Fórumtipp: Svájci körút »
