A hűvös idő miatt az azálea – más néven havasszépe vagy harangrózsa – idén kicsit később nyílt ki, de így tovább lehet majd gyönyörködni a szépségükben – jegyezte meg Szakács László főerdész. Az arborétumba az ország legtávolabbi csücskéből is érkeznek látogatók: a kirándulók, turisták a legnagyobb virágzás idején szinte ellepik a völgyet.
A változatos, tagolt domborzat mozgalmas és izgalmas kirándulóhely. A keskeny völgybe telepített sokszínű, látványos virágokat örökzöldek, 16-17 fajta fenyő – köztük mamut- és kolorádófenyő – veszi körül.
A zárt völgy kéthektáros területét félévszázaddal ezelőtt még akácos, elvadult bodza nőtte be. A zalaegerszegi erdészet felmérte a faállományt, vizsgálatokat készíttetett, megvizsgálta a talaj kémiai hatását. Így derült ki, hogy a savanyúbb jellegű talaj kedvez az Alpokból, Kárpátokból, Kaukázusból vagy éppen a Himalájából származó hegyvidéki növényeknek.
Az első havasszépét – Erikafélék (Ericaceae) családjába és a Rhododendron nemzetségbe tartozó cserjét – 1973-ban ültették el a zalaegerszegi erdészet dolgozói. A növény csak nagyon lassan nő, 25-30 esztendőnek kellett eltelnie, hogy kellő ápolás mellett a vékony hajtásokból, apró tövekből bokorszerű, egy-két méteres magas növények legyenek.
Ma már 3000 cserje van az arborétumban, idén tavasszal a hiányzó foltokat is beültették. Biztonsági őr vigyázza a völgyet, hogy ne tépjék le, ne tegyenek kárt a növényekben. Azért is értelmetlen a pusztítás, mert a havasszépének a völgy klímájára és jellegzetes, savanyú talajára van szüksége, hogy életben maradhasson. Akik az ellopott töveket elültették a ház körül, hamar rá kellett jönniük, hogy ezek nélkül gyorsan elszárad, tönkremegy a növény. Azok sem jártak jobban, akik csokorba kötve vitték el az azáleákat, mert alig tettek meg 200-300 métert, pár perc múlva már el is hervadtak a leheletfinom szirmok. (MTI)
