Persze nem a durván véres vagy obszcén éjszakai műsorsávra gondolok, és nem is az immár dominóként bedőlő „kibeszélőshow-kra”. Joshi és Mónika az egyik legrosszabb dolog, ami a gyerekeinkkel történhet, jó, hogy vége a stúdiót szétverő fogatlanok uralmának.
Vannak azonban olyan műsorok, amelyek elé nyugodtan le lehet ülni a gyerekkel – és figyelem, nem véletlenül fogalmaztam így. Mert igen, együtt, közösen, a család, nem pedig kicsapva a villanypásztor elé a gyereket. Őrizetlen ugyanis még a legártatlanabb mese is beüthet, és mire anyu visszanéz a konyhából, már azt látja, hogy szegény kislány zokog, mert sajnálja a falánk Fülesmackót, akinek megfájdult a pocakja a túl sok meggytől.
 |
| Zsiga Norbert, 6,5 éves |
Együtt, közösen viszont le lehet ülni vasárnap reggel a tévé elé, és megnézni a Főtér (sajnos most csak ismétlő válogatásokat adó) aktuális részét. Semmi erőszak, semmi korhatárkarikás tartalom – csak az üzenet, hogy ez az ország szép, változatos és értékes dolgokkal teli hely, érdemes megismerni. Ha már járt ott a család, akkor az élményeket éli újra a tévé előtt, ha meg még nem, akkor ötleteket gyűjt, és a gyerek szórakozva tanul fontos dolgokat. A Főtér igazi családi tévéműsor, lehet, sőt kell is nézni.
Nagyon más műfaj, de ugyanígy családi program lehet a Megasztár. Igen, nem tévedés, a zenés-énekes tehetségkutatóra szerintem nagyon is passzol a gyerekbarát matrica. Az éneklés szeretete, az élő zene ünneplése, a kommersz popkultúra elemelése Voksán Virág (DJ Flower) lufimellű mélyfúrásaitól mind-mind helyes üzenet. Nem véletlen, hogy annak idején hokedlivel vonult a fél lépcsőház a tévével rendelkező kevesekhez egy-egy Ki mit tud? adását megnézni. A TV2 nagyon sokat tett azért, hogy a Kozso-istállók mesterségesen előállított végtermékei helyett valódi énekesek, eddig rejtett tehetségek vegyék át a poppiacot. Másképp soha nem tudtuk volna meg, hogy a szakmunkás roma srác gyönyörű dalokat ír, hogy az erdélyi Bocskor Bíborka miket énekelgetett eddig a kecskéknek; Puskás Peti a Megasztárnak köszönhetően musicalben, filmben szerepel, és lemeze lett a villamosvezetőnek is.
Az esti mesét ugyanakkor elsodorta a kereskedelmi tévézés, már csak a Dunán tartja magát. A hétvégi „ébresztőblokkot” meg csak szelektáltan lehet nézni: a kiváló Hupikék törpikék bármikor jöhet (RTL Kölyökklub), de aztán a Disney-rajzfilmek már felejtősek; szinte látom, ahogy kocsonyává aszik tőle a gyerek homloklebenye.
 |
| Mándli Zsófia óvodás |
Ügyesen válogatva, a gyereket nem a tévé előtt felejtve ugyanakkor működik a dolog. Itt van a már említett, surranópályán mozgó Duna Tv: ide menekült a Cimbora, itt bújik Mekk Elek, itt mesélik el Illyés Gyula Tündérszép Ilona és Árgyélusát. És igen, vannak deklaráltan gyerekcsatornák, nagyobb csomagokban tucatnyi is elérhető – de a félórás blokkokban egymást váltó műsorok közül kiválogatni az értékeseket, hát… kemény feladat. Mégsem lehet megúszni, különben a biztonságos Magyar népmesék előtt hagyott gyerek helyett egy nyáladzó zombit találsz a kanapén. Különben is, mint említettem, nem villanypásztor, nem gyerekmegőrző, hanem közös program.
És mivel az, nem feltétlenül kell feláldoznod magadat vagy a saját igényeidet. Miért ne nézhetnénk együtt az idei foci-világbajnokságot? Miért ne ültethetném le egy-egy igényesebb főzőműsor elé? Nigella világa, Jamie Oliver életigenlő, pozitív személyisége pont olyan élmény, amelyet szívesen osztok meg a gyerekkel.
Sokan, sokszor leírják, hogy náluk nincs is tévé, vagy elromlott, és nem javíttatták meg, és így sokkal boldogabb az életük; illetve a gyerek is nagyobb biztonságban van, mert nem látja „azokat a borzalmakat”. Nos, a fenti, korántsem teljes körű felsorolás az én kis magánharcom, hogy helló, apukák, anyukák, biztos ez a legjobb megoldás? Meddig lehet a kiscsávót elzárni a külvilágtól – attól a helytől, ahol van tévé? Nem azt mondom, hogy a gyerek napi tíz órát eddzen pupillára a képernyő előtt, de a „teljes tévézárlat” egyrészt közös élményektől foszthatja meg a családot, másrészt pedig milyen lesz annak a srácnak a lelki „immunrendszere”, ha nullaórányi tévézés után kerül ki a való világba? Ha ahelyett, hogy „vannak jó és rossz műsorok, amelyek közt válogatni kell”, azt tanulja meg, hogy mind rossz, mind káros, mindtől tartózkodnia kell egész életében?
Abból bukás lesz, nagy. Tudom, hogy egyszerűbb ez az „amputációs” módszer, meg tök jól lehet vele dicsekedni az interneten is – mégis azt kérem: kapcsoljátok vissza a tévét, és okosan, tudatosan válogatva nézzétek. Családilag.
