Júniusi eső – Grecsó Krisztián olvasónaplója

Fotó: Trunkó Bálint

Rendhagyóan kezdünk, kedves Naplóm, ha már éppen május végén írok neked először. Izgulsz, ugye? Én kicsit igen. Nem annyira, mintha nekem is megjelenne könyvem, de azért mégis: jön az Ünnepi Könyvhét, a nyolcvanegyedik kultúrdömping.

A Szabadság-hegy mögül kinéz majd a nap, aztán zuhog egy órácskát, kettőt, de engem ítéletidő el nem tántorít, a Vörösmarty téren korzózom majd június első hétvégéjén. Négyszáz könyv (!) jelenik meg az idei alkalomra, négyszáz cím, kedves Naplóm, így kell mondani hivatalosan, mert van olyan őrült, aki több könyvet is publikál egyszerre. Velük elvből nem törődünk, grafománok, gonoszak, aki egyszerre több könyvet ír, más aljasságra is képes. Nem fogok ennyi könyvről írni, ne ijedjél meg.

A könyvheti könyveket csak a megnyitó után lehet árusítani, ez a rigorózus szabály, ezért ne érezd magad zavarban, kedves Naplóm, ezeket a könyveket még nem olvashattad, nem tudsz róluk semmit. Én egy kicsit, egészen keveset tudok, nálad mindenesetre többet. Miért? Mert olvasok Élet és Irodalmat, Bárkát, Alföldet, Jelenkort, Forrást, egyszóval tudok róla, hogy vannak irodalmi lapok, melyekben a még soha sehol nem olvasható (vadiúj) írásaikat publikálják az élő írók. A kortársak. Ez a tudás hatalom, és ha hatalmad van, nem lepődsz meg semmin.

Olvass ÉS-t, kedves Naplóm! Ha eddig is ezt tetted volna, akkor jó pár Estivel találkozhattál volna már. Esterházy jórészt ott közölte az Estiket. Esti (Kornél) Kosztolányi hőse, nem kell mondanod. Az ő árnyéka, lelke, sziluettje, de most, mint egy kabátot, kölcsönvette Esterházy. Megírta a saját Estijét, nem hasonlít a Kosztolányiéra, nagyon nem, de egészen remek darab. Egy író bolyong benne, meghalnak, szeretnek, élnek körülötte, ő meg járja a világot, csodálkozik. Ilyenek. Legalábbis azokban, amiket én olvastam, ez volt. Aztán lehet, hogy ez az Esti nagyon is olyan, mint a régi. Mert abban egy író bolyongott, és meghaltak, szerettek – nem is mondom.

Verseket is olvass, drága Naplóm, különösen nyáridőben! Versekkel jó ébredni a badacsonyi lugasok alatt, ha előtte átszerelmeskedted titkos szeretőddel az éjszakát. És versekkel jó szeretni az Adrián, miután két egymást régóta ismerő test újra felfedezi egymást. El ne indulj Nádasdy új kötete nélkül! Verejték van a szobrokon, ez lesz a címe, nekem nem tetszik a cím, bevallom, de sebaj, mert ami a könyvet illeti, (itt is) biztosra megyünk. Válogatott versek, best off a régiekből, meg néhány új track, ott lesznek a kedvenceink, mikor mindig valami tárgy a vers címe. A kisvasút, az Ébenfa bútor. Átszeretkezett, verejtékes, féltős éjszakák meséi ezek.  

Lírára váltott (vissza) a kortárs irodalom Don Juanja is, az ezer meg néhány nő után. Kukorelly Endre közben bejutott a parlamentbe, szoktam látni, ott ül, öltönyben, mókás dolog, még soha sem ismertem parlamenti képviselőt, illetve nem igaz, volt a gimiben egy tesitanár, közepes tekintélyű figura, ha ment a folyosón, seggbe rúgták a diákok, azt hiszem, a negyedik ciklusát kezdi, de én nem rúgtam seggbe, ezért nem merném az ismerősömnek nevezni. Mennyit hibázok, te úristen, ez lesz a Kukorelly-verseskötet címe, két közös pont is van a Nádasdyval: szerintem ez sem jó cím, és ez is válogatott, az elmúlt tíz évből szortíroz. Pimasz lesz, ironikus, gonosz, szórakoztató és nagyon jó – ez biztos. Minden más bizonytalan.

Nyaralni még előszezonban sem érdemes krimi nélkül, kedves Naplóm. Órákig nézheted a badacsonyi tájat, és az segít. Aztán leereszkedsz a hegyről, hogy vegyél estére két liter pincehideg olaszrizlinget, az is segít. De ez még nem elég. Nyáréjszakákat krimi nélkül elkezdeni halálos vétek. Szilasi László nem debütáns író, álnéven korábban is kacérkodott már a szépirodalommal, de a saját nevén ez az első szépirodalmi könyve. Írt esszéket és egy tanulmánykötetet Jókairól, de a Szentek hárfája az első regénye. Nem adta alább, krimivel indít, jó tótokról és rossz totókról mesél, viharsarki ember, kemény, rátarti és jó humorú. A regénytől előzetesen tehát efféléket várhatunk: fordulatos mesét, karcos indulatokat, szerelmet és sok régi betyárfajtát.  

Így indul a nyár, kedves Naplóm. Amikor ezt írom, odakint süt nap, és esik, egyszerre bolondság van. Tegnap este egy szuszra elolvastam Háy új verseskötetét, az Egy szerelmes vers története című darabot. Borzalmas világban élek, tudd meg, kedves Naplóm, a nők és a férfiak nem bírnak egymással, erről ír Háy János, és közben szeret, rajong.

Most búcsúzom, kedves Naplóm, tiéd a nyár, és remélem, az enyém is.
De állj! Mikor ezt az utolsónak szánt mondatot leírtam, csörgött a telefon. Kollégám hívott, meghalt Békés Pál, a Csikágó írója, a kerület igazi ismerője. A hetedik kerület bizonyos részét nevezték így, Csikágó, az volt Pali szülőföldje, és írt egy nagyszerű regényt vagy inkább novellafüzért onnan. Régóta beteg volt, idén mégis lelkesen kezdte el a tárcaírást az ÉS-be. Gyakran beszéltünk. Azt mondta, jobban van, megígérte, hogy végigírja az évet. Nem volt jellemző rá, hogy ne tartsa a szavát. Most nem ment.