| A Hivatalos néző korábbi tévékritikáit összegyűjtöttük egy blogba. Itt olvashatod! » |
Magyarországon ugyanis – és most sarkítani fogok – kb. ott van humor, mai, 21. századi vicces szórakoztatás, ahol ez a fickó dolgozik. A többi? Mérhetetlen dúlás, évtizedek leszakadó borzalma. Emlékszem még, bár ne emlékeznék arra, amikor a Balázs Péter-kabaré jelentette a tévében „a humort”. Meg a sír széléről még néhány vállalhatatlan, egy teljes életpályát söréttel szembedurrantó haknifolyam kedvéért visszarángatott Antal Imre az RTL-en a Szeszélyessel. Fő szabály volt az olcsó vaskosság, a szakmában csak „görbe lábnak” hívott alibizés. Tudjátok, amikor a szöveg egyáltalán nem vicces, ezért a színész sántítva mondja el, hátha legalább a nyomorát kineveti a közönség.
Litkai meg összepakolt egy mára kiválóan működő, a legszélesebb körben ismert stand-upos szcénát, és elindította a Comedy Central magyar változatát.
Mivel gonosz vagyok, ezért a hibajegyzékkel fogom kezdeni, bocsánat.
A magyar verzió gyávább, mint az amerikai megfelelője. Tudom, pénzhiány, és tudom, ORTT – de mégis, a kényes részeket kikerülő humorcsatorna is féloldalas, gyenge lábakon áll. Az amerikai Comedy Central naponta többször is a mi Heti Hetesünknél jóval bátrabb, frissebb és humorosabb közéleti műsorokkal jelentkezik. A zseniális Jon Stewart által vitt The Daily Show például egyszerre mosná le Fábryt és a „humor nagyágyúit”, ha létezne magyar megfelelője.
Ugyanígy probléma az esetlegesség, a szerkesztői tudatosság néha elég zavaró hiánya. A szükségszerű ismétlésdömping erdejében nehéz egy-egy programot a napi tévézés rutinjába beilleszteni. Mindezt súlyosbítja, hogy ha nem pont egy-egy sorozat elszánt rajongójaként ülök le a tévé elé, akkor fél nap is kieshet a „bokorban”, egymás után három-négy részt is az adott sorozatból bemutató műsor miatt.
De tegyük fel, hogy lesz majd pénz, erő és akarat a változtatásra, és a magyar verzió felteker az eredeti mögé. Nézzük inkább, miért jó már most is a Comedy Central.
Jó azért, mert végre nem csak éjfélkor, kegyelemből tudok felnőttrajzfilmeket nézni. A South Park korábban csak megtűrt vendég, éjszakai vattaműsor volt a kereskedelmi csatornákon, a Simpsont pedig ugyan tiszteletre méltó elszántsággal adta a Viasat, a másik kedvenc csatornám is – de mégiscsak itt van a helye, ahogy a Family Guynak is. Misszió ez Magyarországon, a rajzfilm műfajának újraértelmezése. Szükség van rá, ugyanis sokan elfelejtették, hogy egyáltalán nem csak a gyerekek szórakoztatására kitalált művészetről van szó. 
Régen még tudtuk – Doktor Bubó például olyan nyelvi leleménnyel, olyan, kifejezetten a felnőttvilágra kikacsintó, másodszándékból működő poénokat használt, amelyeket egy kisgyerek nem képes dekódolni. A szüleinek szól. A Simpson család társadalomkritikája még keményebb, mint például az Egy rém rendes családé, megértéséhez több intelligencia és közéleti ismeretanyag szükséges, mint az esti, „komoly” híradóhoz. A South Park odavágós fricskái is akkor működőképesek, ha felvilágosult, liberális agyakkal találkoznak. Nem gyerekmese.
Dicséret illeti a Comedy Centralt azért is, mert korábban csak, khm, interneten beszerzett vígjátéksorozatokat vetít, a szubkultúrában kultikussá vált szériákat. Náluk szólalt meg magyarul Earl Hickey, és itt követhetik végre a titokzatos feleségre kíváncsiak az Így jártam anyátokkal epizódjait.
És ott van még a „muzeális értékek” gondozása is. Magyarország akkor lesz végtelenül sótlan és reménytelen hely, ha már nem ismétlik Hofit. Most épp a Comedy Central teszi. Műsorra tűzte a modern magyar abszurd humor már sajnos csak ismétlésekben létező szupercsapatát, a Gallával és Laár Andrással felálló Besenyőéket is. A nyelvi humor legokosabb, rendíthetetlenül bajszos arca, Maksa Zoltán Maksavíziója ugyanígy idefért, mint a legelpocsékoltabb tévés figura és annak legérdemtelenebbül megbukott műsorai, a Késő este Hajós Andrással és a Magánszám.
Na, Hajós például alkalmas lett volna arra, hogy ő legyen a magyar Jon Stewart a Comedy Centralon. Közös pechünk, hogy nem találhattak egymásra időben.
|
Végül pedig muszáj méltatni magát a missziót is. Ez az egyetlen csatorna, amely a műsorkezdéstől az utolsó stáblistáig deklaráltan jókedvet, vidám perceket akar szerezni a nézőnek. Nem elundorítani, nem sokkolni vagy meghökkenteni akar, nem „kibeszélőshow-kkal” vagy vicsorba torzult arcú hírmagyarázó gyűlölködőkkel tesz róla, hogy még másnap is vacakul érezzem magam. Nem, a Comedy Central csak azt akarja, hogy nevess, hogy röhögd ki a világot és saját magadat, hogy érezd jól magad. Már ezért is méltó arra, hogy kiemelt helyet kapjon a távirányítón.
Tipp – tévéműsor a neten: nlc.hu/tvmusor »
