| Ha újraírhatnám a történetemet… |
…min változtatnék?
„Egyszer bizonyára már mindannyian feltettük magunknak a kérdést: mit változtatnánk az életünkön, ha véletlen szerencse folytán visszamehetnénk a múltba? Milyen tévedéseket próbálnánk helyrehozni? Milyen fájdalmat, lelkiismeret-furdalást, megbánást törölnénk el szívesen? Lenne-e merszünk új értelmet adni a létünknek? Mivé válnánk? Merre tartanánk? És kivel?“
Guillaume Musso Ott leszel? című regénye időutazásra invitálja olvasóit. Elliott Cooper, a neves San Franciscó-i sebész, harminc éve nem tudja elfelejteni élete szerelmét. A bájos Ilenát baleset érte, de Elliott azóta is önmagát vádolja a haláláért. Aztán egy napon, amikor a Vöröskereszt önkénteseként éppen Kambodzsában dolgozik, különös ajándékot kap egy hálás öregtől: egy fiolát, tele kicsi, sárga pirulákkal, és egy mágikus ígéretet: ha sorra beszedi őket, újra láthatja Ilenát.
Elliott számára fantasztikus kaland kezdődik: egy-egy napra visszatérhet a múltba és találkozhat egykori énjével, az akkor harmincéves, pályája kezdetén álló, forrófejű és forróvérű fiatal orvossal. Vajon jóváteheti-e a hibát, amit annak idején elkövetett, megakadályozhatja-e Ilena halálát, újraírhatja-e kettejük közös történetét?
Az Ott leszel? páratlan utazás, amelyet megtéve átértékeljük saját életünket és feltesszük magunknak a kérdést: valóban arra figyelünk, aki és ami igazán fontos?
Musso könyveinek világszerte óriási rajongótábora van: a fiatal írót a “francia Coelhóként” is emlegetik, nem véletlenül. Fordulatos, finom humorú és az élet szépségébe vetett hittel teli regényeinek egyike az Ott leszel?; a könyvet huszonöt nyelvre fordították le, csupán Franciaországban több mint egymillió példányban kelt el és huszonöt héten át vezette a sikerlistákat, világviszonylatban pedig közel nyolcmillió eladott példánynál tart! A regényből készülő film jogát a jó nevű Christian Fechner produkció nyerte el. (Ulpius-ház Könyvkiadó; 3499 Ft)
Tipp: rendeld meg a könyvet a Polc.hu weboldalon »
 |
| Guillaume Musso (Fotó: Tom Wolf) |
A szerzőről
A harminchat éves Guillaume Musso tízéves korában elhatározta, hogy egy napon író lesz. Biztos, ami biztos, azért a Nizzai Egyetemen közgazdaság-tudományból diplomát szerzett, majd Montpellier-ben folytatta tanulmányait.
19 évesen több hónapot töltött az Egyesült Államokban, ahonnan a mai napig ihletet merít műveihez, melyek színhelyéül egy-egy amerikai nagyváros szolgál.
2001-ben jelent meg első regénye, a Skidamarink. 2004-ben robbant be a kortárs irodalmi köztudatba, az Et Après… című regényével, azóta évente publikál egy új regényt.
Műveit a világ minden táján keresik, számos országban sikerlista-vezető, kritikai díjak kitüntetettje, regényeiért kiadók és filmproducerek versengenek. Csak tavaly több mint egymillió példányt kelt el eddig huszonhat nyelvre lefordított könyveiből.
A sikerszerző a mai napig közgazdaságtant tanít egy nemzetközi iskolában.
Az Et Après…-ből mozifilm is készült, olyan színészekkel a főszerepekben, mint John Malkovich, Romain Duris és Evangeline Lilly.
| Ha kapnál egy lehetőséget, Te min változtatnál? |
Mit tenne másként Fejős Éva, Vass Virág és Rácz Zsuzsa, az Ulpius-ház Könyvkiadó ifjú szerzője? Kifaggattuk őket!
Rácz Zsuzsa:
Erre nagyon könnyű felelnem: Ha újraírhatnám a történetemet, az újban hamarabb találkoznék a leendő férjemmel, és hamarabb adnék életet a lányomnak. Rácz Zsuzsa (38, kisgyerekes anya, feleség, író)
 |
| Rácz Zsuzsa |
Vass Virág:
Nagyon, nagyon messzire kellene visszamennem. Próbáltam úgy is, hogy csak a kijavításra váró napig megyek, de ott újra és újra az egykori énembe botlottam, aki lelkesen készült elkövetni ugyanazt a hibát, még nézni is rossz volt. Szóval, muszáj messzebbre menni.
Amint odaérnék, feltűnés nélkül elvegyülnék az időérzék ablakánál sorban állók közt. (Jóval kevesebb utólagos javítást kellene az életemen végezni, ha olyan megbízhatóan működnék, mint egy svájci óra.) Tíz óra hat perckor átmennék a lazaságigénylőkhöz. Elméletileg nem kérvényezhető így egymás után a lazaság és a pontosság, de nálam már letelt a kiszabott várakozási idő. Ha most húzok sorszámot, az majdnem új leszületésnek számít, fel tudom tüntetni az űrlapomon. A nő is mondta a pultnál, hogy már jogosult vagyok.
Ha végeztem, vadiúj időérzékkel, de kellőképpen lazán visszatérnék jelenlegi életembe Tarikhoz, a kék szemű kurd fiúhoz. Ő az, akivel részt vehettem volna a világ legjobb randevúján, de bizonyos hiányosságaim miatt erre nem került sor. (Egyrészt begörcsöltem, hogy miről fogunk beszélgetni, mert sajnos nem igazodom ki a kurd válságon. Másrészt három nappal és hat órával később érkeztem a londoni étterembe valamilyen rejtélyes okból.)
Nagyon szépen alakulna minden Tarikkal a világ legjobb randevúján, haza is kísérne, mélyen a szemembe nézne, meg is csókolna, átérezném, milyen az, ha az embert villámcsapásként éri a szerelem… és akkor hirtelen belém hasítana: a francba, nem álltam be űrlapért az „egyszer élünk” ablakhoz.
|
|
Fejős Éva:
Nem bánok semmit sem…
Volt idő, amikor azt gondoltam, gimnazistaként rámenősebben kellett volna harcolnom az első regényem megjelenéséért. Azt hittem, fel kell adnom a gyerekkori álmaimat, hiszen sorra az asztalfiókomban végezték a regénykézirataim, és nem találtam hozzájuk kiadót… Jó időre le is tettem a regényírásról. Ám amikor már nem vártam türelmetlenül, hogy nyomtatásban lássam a regényemet, amikor már nem is akartam „történetmesélő” lenni, akkor megírtam (magamnak és a barátaimnak) egy könyvet, a Bangkok, tranzitot, amely rögtön eljutott ahhoz a kiadóhoz, amelyhez tartozni szerettem volna. Kiadták, sok olvasó megszerette, és ezzel megvalósult a gyerekkori álmom…
Egyébként nem bánok semmit, mert energiarablónak érzem, ha az ember a múltján rágódik. Ha valami nem sikerül túl jól, akkor megpróbálom helyrehozni, és ha nem sikerül, akkor legfeljebb magamban „újraírom” a történetet, aztán megyek tovább. Mindig előre nézek, ebből nyerem az energiáimat.
