George Clooney-t szívesen megtartottam volna…

– Mi volt az a film forgatókönyvében, ami miatt elvállaltad a szerepet?

– Élvezem, ha a figura, akit el kell játszanom, nem túl rokonszenves alak. Attól gyakran sokkal emberibb is. Jason (vagyis Jason Reitman, az Egek ura író-rendezője) profin ír nem egyértelmű embereket, tulajdonképpen erről híres. Engem meg nagyon inspirál, ha ilyet játszhatok, és többnyire pont azok a filmek tetszenek, amelyekben ezek a kellemetlen, érzelgős emberek viszik előre a történetet. A fura, bogaras szerepek a kedvenceim.

– Jason Reitman nemrég azt nyilatkozta, hogy ő nem ítél a szereplőiről. Akit te játszol, az egyik rövid kapcsolatból a másikba sodródik. Mit szólsz az erkölcseihez?

– Semmit. Az én dolgom, hogy megvédjem a figurát, akit játszom. Meg kell keresnem benne azt, amit óvni, védeni érdemes. A színész olyan, mint egy hivatalból kirendelt ügyvéd egy tárgyaláson. Ez a foglalkozásom.

– Azért szeretted a nőt, akit játszol?

– Tetszik benne az a könnyedség, amellyel keresztülvitorlázik az életen. Van benne valami kifinomultság, és rokonszenves, hogy nem törődik a korával. Szexi, eszes és elegáns. Bőven lehet benne olyasmit találni, ami érdemes a szeretetre, figyelemre… még irigységre is.

– Ő a főnök…

– Részben. Felszíni dolgokban sokszor tényleg ő irányít, de az élete más részeiben… nem is tudom. Amikor a figura felépítésén filóztam sokat, ezen komolyan elgondolkodtam. Otthon, amikor nem látjuk, valószínűleg kicsit sem ő a főnök. Én így képzelem.

– Mennyire támaszkodsz az ilyen problémák megoldásánál a rendezőre?

– Nagyon. A rendező dolga az, hogy ne hagyja használni a trükkjeimet. A színész tele van technikákkal, a régi szerepekből megmaradt eszközökkel, mindazzal, amiért egyszer már megdicsérte egy kritikus, vagy gratulált egy néző. Ha egy színész elbizonytalanodik, akkor rögtön ezekhez folyamodik… és így is egész jól el lehet lenni. De a jó rendező rögtön kizárja és nem engedi ezt, inkább új utakra lökdös. Én meg szívesen hagyom magam, semmihez sem ragaszkodom.

– Milyen új trükköt tanultál az Egek ura forgatásán?

– Remélem, semmilyet. Nem szeretem a trükköket.

– Nem furcsa érzés ennyire férfias nőt játszani?

– Én szláv vagyok. A szüleim Ukrajnából jöttek ide. Néha elsodor a csehovi hangulat, hagyom, hogy elborítsanak az érzelmek. Csak meg kell nézni nálunk egy családi vacsorát: ugyanazon a mondaton nevetünk is, meg sírunk is – a hangzavar a lényeg.
Azon viszont nem is gondolkodtam, hogy férfias-e vagy nőies ez a csaj. Emberi. Nem tudom, miért teszi azt, amit tesz. Folyton olyan kérdésekkel gyötörtem Jasont, hogy elégedetlen ez a nő? Telhetetlen? Jason meg többnyire azt felelte: „Mindegy.” Ezt nagyon nem értettem, hogy lenne mindegy? (Nevet.)

– Hogyan reagáltak a női nézők?

– Meglepően. Az Egek ura szerepelt a torontói filmfesztiválon, és másutt is sok közönségtalálkozón vettem részt. Az európai férfiak könnyebben odajönnek, és kérdeznek, Amerikában a férfiak egyik fele csak néz, és a szoba túlsó oldalán marad, a másik fele odajön, és azt mondja, kár, hogy nem vagyok szőke. A nők azok, akik arról beszélnek, rokonszenves volt nekik az, akit játszottam. Azt hittem, ezúttal más lesz a helyzet, de nem: a legtöbb nő valahogyan hősnek tartja Alexet.

– Vajon miért?

– Azok között, akik elmondták, mit gondolnak, voltak anyák, feleségek, dolgozó nők… Mind arra álltak be, hogy többnyire mások kívánságát teljesítsék, ne a sajátjukat. Ha a vásznon felbukkan egy nő, és azt mondja: „Ez az én időm, ezt akarom magamnak”, és még csak bocsánatot sem kér érte, akkor rögtön úgy érzik, helyettük beszél.

– Te milyen pályát álmodsz magadnak?

– Az álmaim sokat változtak, amióta anya lettem. Mesélni szeretnék jól. A nagyapám a világ legjobb mesemondója volt. Dús pofaszakálla meg nagy bajsza volt, és imádtam nézni, ahogy mesélés közben mozog a pofaszakálla. Nagy kedvvel mesélt, nagyon átélte, amit mondott, az ölébe vett, és úgy figyeltem. Fantasztikus dolgokat képzeltem el azok alapján, amiket tőle hallottam. Szigorú, hierarchikus családban nőttem fel, és mindig nagyon kíváncsi voltam arra, hogy más emberek hogyan élnek és gondolkodnak. A mesélés vonz. Minden fajtája.

– Mi volt a legjobb az Egek ura forgatásában?

– George Clooney. Csodálatos, kivételes pasi. Olyan, akit jó lenne megtartani.

– Szeretsz repülni?

– Ezt sokat kérdezik mostanában, és eleinte mindig azt feleltem, hogy utálok, főleg, mert a kisfiamnak jön a foga, és nyűgös. De azóta rájöttem, hogy a sok utazással gyűjtött pontjaimon vehetek repülőjegyet az apukámnak, aki vagy harminc éven át egyszer sem szállt repülőgépre, és ettől megváltozott a véleményem. Utazni nagyon szeretek. Eljutni valahova, és bejárni, felfedezni az apró részleteket, az csodás. És hát jobb repülni, mint ekhós szekéren utazni.

Forrás: IC Press