Elsőre azt gyanítottam, hogy az utóbbi évek „szingliszerzőinek” sikerén felbuzdulva egy újabb jelölt próbál betörni erre a nagyon divatos piacra.
Pedig erről szó sincs. Az az igazság, hogy én őket nem is olvastam. Négy éve Londonban élek és dolgozom. A könyv is tulajdonképpen véletlenül született. Három év után kaptam egy szabadnapot, épp mélyponton voltam, és úgy éreztem, hogy ki kell írnom magamból a történetem. Bevallom, kicsit kényszerbeteg vagyok, nem akartam hónapokig azon rágódni, hogy miért nem írtam meg, így egészségesebb volt számomra, ha nekifogok.
Gondolom, millió egy ilyen iromány üldögél hozzád hasonló, „ismeretlen szerzők” asztalfiókjában. Ráadásul válság van. Ki állt mögötted, hogy sikerült kiadni?
Hidd el senki. Én tényleg Kiss Angéla vagyok, a mázai kosárfonó lánya. Semmi közöm sincs ehhez a világhoz. Azt viszont az első perctől kezdve tudtam, hogy ez a könyv egyszer meg fog jelenni. Úgy neveltek a szüleim, hogy ha valamit eltervezek, és becsülettel mindent megteszek érte, akkor az sikerülni fog. Persze ettől még nem mertem elmondani senkinek, teljes titokban küldtem el a kéziratot az összes létező helyre. A kiadóm csapata pedig- amellett, hogy beleszerettek a főhősbe- avval igazolta a könyv létjogosultságát, hogy a válság miatt nagyon sokan mennek külföldre szerencsét próbálni, akiknek sokat segíthet, amit írtam.
A saját sztoridat olvashatjuk a könyvben?
A történet nyolcvan százalékával tudok azonosulni, a többit viszont fiktív szálak alkotják. Bele kellett szőnöm ezeket, mert nem akartam teljesen kiadni magam. Egy Bonyhád melletti kis faluban nőttem fel, ahol mindenki tud mindent a másikról. Engem ez mindig is zavart. Ehhez képest a pécsi főiskolás évek, később pedig London maga volt a Kánaán. Kint akkora a migráció, hogy tényleg mindenki idegen, ráadásul Angliában jó kisebbségnek lenni.
Meg sem fordult a fejedben, hogy hazaköltözz, és minden létező fórumon megmutasd magad?
Egyelőre semmiképp sem tervezem a hazaköltözést. Nagyon szeretem a kinti életemet, a munkámat. Tipikus könyvelő alkat vagyok, élvezem, amit csinálok. De nyilván a visszajelzésektől is függ, hogy elgondolkodom-e hazajövetelen.
Milyen visszajelzésekkel lennél elégedett?
Amikor írtam, úgy éreztem, az igazi siker az lenne, ha érkezne egy olyan olvasói levél, amiben valaki azt mondja, hogy megváltoztattam az életét. Ehhez képest az első „rajongóm”- jaj, de nem szeretem ezt a szót- egy fiatal lány volt, aki három óra alatt kiolvasta a könyvet, másnap reggel már ott várt a könyvhéten, és nemsokára indul Londonba. De találkoztam egy negyvenéves hölggyel is, aki azt mondta, hogy húsz éve gondolkodik az utazáson, és erre a jelre volt szüksége, hogy belevágjon. A legaranyosabb pedig az volt, amikor egy lány elmesélte, hogy évek óta nem merte levágatni a haját, a könyv elolvasása után viszont nem értette, hogy miért is gondolkozott ennyit ezen.
Az volt a célod, hogy bátorítsd az olvasót a változtatásra?
Egyrészt igen. Nem értem, hogy miért gondolkozunk évekig valamin ahelyett, hogy belevágnánk? Lehet, hogy belebukunk, de mi történik akkor? Egy élettapasztalattal több és ennyi, megyünk tovább. Másrészt abban is segíthet a könyv, hogy merjük vállalni magunkat. Mert mi, magyarok kisebbségi érzés miatt nem mindig azt adjuk, akik vagyunk. Londonban több diplomával rendelkező bevándorlók dolgoznak takarítóként, vagy sütik a krumplit a mekiben. Ott tényleg nem nézi le senki a másikat, mert nem tudhatja, hogy ki mosogat mellette. Harmadrészt azt is szerettem volna elérni, hogy a hozzám hasonló kalandorok lássák, milyen nehézségek várják őket egy idegen országban.
A Nők Lapja Cafén vezetett blogodban is rengeteg hasznos információval szolgálsz.
Nagyon féltem attól, hogy a mondanivalóm visszaüt. Sokan felülnek a gépre, és mennek majd hogy nem ész nélkül, mint anno a „főhős”. A blogban igyekszem felfedni a kinti szállás-, és munkalehetőségek előnyeit, hátrányait, utazási lehetőségeket stb. Ez nekem semmibe nem kerül, viszont rengeteg kellemetlen élménytől tudom megkímélni a kiutazókat. Ezen kívül szeretném, ha egy találkozópont lenne ez a felület. Mindenkit arra kérek, hogy ossza meg velem, velünk a tapasztalatait.
Lesz folytatása a történetnek?
A fejemben már megszületett a következő könyvem. Nem Miss Kiss lesz a főszereplője, de mellékszereplőként feltűnik majd. Ezt a sztorit is az életből merítem, így mindenki felismerheti magát valamelyik szereplőben. Tényleg nem gondolom, hogy én találtam fel a spanyolviaszt, csak leírom azt, ami körülöttem történik.
Szeretnéd a könyvespolcodon tudni Kiss Angéla könyvét? A polc-hu könyváruházban most megrendelheted! Katt ide!
