Több mint 7 ezer kilométer az olasz csizmát övező tengerpart hosszúsága, számos helyen azonban nehéz vagy egyenesen lehetetlen feladatnak bizonyul a vízparthoz való eljutás. Szabadstrandot ritkán talál az, aki ingyen akar megmártózni a vízben, vagy csak egyszerűen le akar ülni a parti homokra. A drága fizetős strandok kerítéssel zárják el a tengerhez vezető utat. Falat emelnek a part mentén, melyen még átlátni, a vizet megpillantani sem lehet. A part mindenkié! – hangoztatták az olasz zöldek.
A kiépített strandoknak nincsen joga pénzt követelni a látványért vagy az úszásért. Díjat a napernyőért, nyugágyért kérhetnek és más strandszolgáltatásért, a tenger közös és ingyenes- olvasható a Strandolókat védő 2010-es kézikönyvben, melyet a zöldek Róma tengerpartján, Ostiában mutattak be.
Ide járnak az olasz főváros lakói és a Róma közeli tengernél hűsölő turisták is, hétvégenként közel 300 ezer ember, a szabadstrandok területe mégis zsebkendő nagyságú. A belépődíjat kérő strandok foglalják el a partot, és nem engedik meg, hogy ingyen napozzunk vagy fürödjünk. Pedig a kézikönyvben is felsorolt jogok között szerepel, hogy akárki beléphet a fizetős strandokra, mégpedig ingyen, ha mondjuk el akar sétálni a partig. A strandoló joga az is, hogy a homokparton akárhol leteríthesse törülközőjét. Azzal a feltétellel hogy nem akadályozza a vízpart menti közlekedést. Akkor is jogunk van a tengert látni, ha a strand már bezárt. A védett területű strandok nem zárhatják le egész éjszakára a tengerhez vezető utat. A parthasználat nem a strandok kizárólagos joga: a parton a horgászok is halászhatnak a strand bezárásától hajnalig.
Ez nem a strandok elleni kereszteshadjárat – hangoztatta a zöldek elnöke Angelo Bonelli. Elmondta, a zöldek népszavazást akarnak indítani a strandok felszabadítására, hiszen Olaszország középső és déli tengerpartjának 70 százaléka fizetős strand, és csak ezek nyitva tartási ideje alatt lehet megközelíteni a tengert.
