Down-kóros szerelem és magyar virtus űrlényekkel

Viki
Ritka dolog, hogy egy betegségről vagy egy beteg emberről szóló történetben ne az legyen a rendező célja, hogy megpróbáljon minél több könnyet kifacsarni a nézőből. A Down-kórral született, ennek ellenére mégis egyetemet végzett Daniel sztorija ezen kivételek közé tartozik, mivel a film rendezői az olcsó hatásvadászat helyett inkább azt szerették volna bemutatni, hogyan él egy ilyen betegségben szenvedő ember a hétköznapi környezetében, és mi történik olyankor, ha éppen szerelmes lesz. Mivel szíve választottja, a szőke Laura látszólag teljesen egészséges (kicsit kattant nőci, de ennyi), a konfliktus gerincét az adja, vajon a nő és a környezetük le tudja-e győzni az előítéleteket, melyek ilyenkor megszületnek. Fantasztikusan emberi mozi az Élek és szeretek, és a rengeteg drámai elem mellett komédiaként is kiválóan működik. Olyan, mintha az Esőemberben az autistát nem egy színésszel, hanem egy valódi autistával játszatták volna el.

Csaba
A beteg emberekről szóló drámák/melodrámák a tévéműsorok vasárnap esti programjainak régi hozzátartozói, hiszen az „igaz történet alapján” szlogennel még a legszörnyűbb giccseket is le lehet nyomni a nézők torkán, akik ilyenkor hajlamosak elfelejteni, hogy az „alapján” szócska azért sok változtatásra feljogosítja az alkotókat. A spanyol rendezőpáros szerencsére nem fáraszt ilyesmikkel, és úgy mesél egy Down-kóros srác szerelemkereséséről, mintha Woody Allen nőkkel való bénázásait mutatná be. Természetes, humoros, és a súlyos témaválasztás ellenére mégis megpróbálnak végig könnyedek maradni. Ebben a két csodálatos főszereplőjük is segíti őket, akik abszolút partnereik ebben. Az Élek és szeretek legnagyobb erénye, hogy a szerelmes történet mellett mintegy mellékesen bemutatja a kórban szenvedők világát, így a film után úgy állhatunk fel székünkből, hogy tanultunk is valamit.

Rendezte: Antonio Naharro, Álvaro Pastor
Szereplők: Lola Duenas, Pablo Pineda, Isabel García Lorca
Eredeti cím: Yo, también
A film honlapja: www.yotambienlapelicula.com »
Forgalmazza: Corner Film
Értékelés: 4,5/5 (Viki: 5, Csaba: 4)

Viki
Mindenkori pasijaimnak (nem kell felszisszenni, nem volt olyan sok) mindig akadt egy közös pontja: mindannyian imádták az 1987-es, schwarzis Ragadozót, ezt a tesztoszterontól bűzlő, macsó filmszörnyet. Az évek során így akaratom ellenére nekem is volt „szerencsém” többször látni a filmet (folytatásokkal együtt), és mindig megállapítottam: ezt bizony nem nekem találták ki. Viszont mostanra kialakult egy olyan kedves ismerősi viszonyom a szörnnyel, hogy még számomra is jólesett a viszontlátás. Az idegen bolygó dzsungelébe ledobott kőkemény gyilkosokból álló csapat kálváriája az őket üldöző Predatorokkal ezúttal két magyar elme, Antal Nimród rendező és Pados Gyula operatőr szüleménye, ami sokat segített a film iránti kötődésben, meg az is, hogy a mimikátlan Schwarzeneggert a színészi játékból nála jelesebb, szálkásra gyúrt Adrien Brodyra cserélték. A gond csak az, hogy a Ragadozók túlságosan hasonlít az 1987-es eredetire, szóval inkább tűnik egy retroprojektnek, mint önálló alkotásnak.

Csaba
A nyolcvanas évekből már nemcsak a popzene, hanem például Sylvester Stallone is menő lett újra, így a korszak ikonikus filmszörnyének feltámasztásán nincs mit csodálkozni. Azon már annál inkább, hogy egy magyar rendezőnek és operatőrnek jutott a megtiszteltetés, hogy mindezt vászonra álmodhassa. A már régóta haldokló franchise-zal Antal Nimród az egyetlen lehetséges dolgot tette: visszavitte a cselekményt a dzsungelbe. Kőkemény katonák/gyilkosok vannak egymásra utalva a szörnyetegekkel szemben, és a jó horrorok mintájára nemcsak a külső fenyegetés, de belső konfliktusok is bomlasztják a brigádot. Pados Gyula remekbe szabott rideg képei az őserdőről valóban félelmetesek, és Antallal együtt azt is elérik, hogy bár a néző már sokadjára lát Ragadozót a filmvásznon, amikor a filmben megjelenik, mégis súlya van. Talán Laurence Fishburne és Topher Grace karaktere, valamint a túl sok tiszteletadás az első rész előtt zavaró kissé, de amúgy a Ragadozók egy nagyon korrekt akció-horror lett.

Rendezte: Antal Nimród
Szereplők: Adrien Brody, Alice Braga, Laurence Fishburne, Topher Grace
Eredeti cím: Predators
A film honlapja: www.predators-movie.com »
Forgalmazza: InterCom
Értékelés: 3,5/5 (Viki: 3, Csaba: 4)

Viki
Van valami irritáló abban, ha egy filmrendező úgy törekszik eredetiségre, hogy rendkívül mesterséges környezetet/viszonyokat teremt, és ettől elvárja, hogy filmművésznek gondolják őt. A Semmit magamról esetében már a kiindulópont is vérlázító: két egymásra utalt ember nem akar közel kerülni egymáshoz, ezért megfogadják, hogy úgy élnek gyakorlatilag egy fedél alatt, hogy a személyességnek még a legkisebb csíráját is elkerülik, és nem mondanak a másiknak semmit magukról. A néző ilyenkor már előre látja a hosszú, monoton és néma képsorokat, a sokatmondónak szánt, de igazából semmitmondó nagy csendeket, amikből persze aztán úgyis kapcsolat lesz, hogy ne csak a hollywoodi mozikat vádoljuk folyton a kiszámíthatóság vádjával. Ha nem a mindig nagyszerű Stephen Rea (Síró játék), és a titokzatos holland szépség, Lotte Verbeek lett volna a főszereplő, biztos nem nézem végig.

Csaba
A Semmit magamról tipikus fesztiválfilm. Nagyon lassú, alig beszélnek benne, és a történet helyett a szépségét az apró emberi gesztusok megmutatásában kell keresni. Bizonyos hangulatban az ilyesmi nagyon kellemes tud lenni, de ha éppen nem rendelkezünk kellő türelemmel, akkor egy effajta mozival nagyon fel lehet bosszantani magunkat. Nézőpont kérdése, hogy a személytelenségi fogadalmat tett páros sztoriját művészetként vagy egyszerű blöffként fogjuk fel, ám az tény, hogy Urszula Antoniak rendező ért a színészek nyelvén, és van mersze rájuk bízni magát. Ugyan a Semmit magamról képileg is erős lett, mégis Stephen Rea és Lotte Verbeek azok, akik ezt a kicsit mesterkélt alapszituációt képesek élettel megtölteni ebben a kétszemélyes kamarafilmben.

Rendezte: Urszula Antoniak
Szereplők: Stephen Rea, Lotte Verbeek
Eredeti cím: Nothing Personal
Forgalmazza: Mozinet
Értékelés: 2,5/5 (Viki: 2, Csaba: 3)

A galaxis legelvetemültebb nőszemélye megkaparintotta a galaxis legveszélyesebb találmányát, a molekulakeverőt. A galaxis legrátermettebb szuperhőseire van szükség, hogy megállítsák a kegyetlen perszónát. Ha azonban ők sem járnának sikerrel, akkor jön a galaxis legutolsó reménye: Garfield, a galaxis leglustább macskája. Ha éppen ráér.

Rendezte: Mark A. Z. Dippé
Magyar hangok: Kerekes József, Szokol Péter, Pusztaszeri Kornél
Eredeti cím: Garfield’s Pet Force
Forgalmazza: Palace Pictures